eso1811hu — Képrovat

Egy sor lenyűgöző porkorongot fedezett fel az ESO VLT SPHERE műszere

2018. április 11.

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (VLT) működő SPHERE műszer minden eddiginél részletesebb felvételeket készített közeli fiatal csillagokat övező porkorongokról. A kutatók egészen bizarr alakú, és változatos méretű és szerkezetű képződményeket találtak. Egyes korongok megjelenését minden bizonnyal még kialakulóban lévő bolygók formálják.

Az ESO chilei Nagyon Nagy Távcsövén (VLT) működő SPHERE nevű műszer lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy egy csillag ragyogó fényét elnyomva kontrasztosabb képet kaphassanak annak közvetlen környezetéről. Az összeállításunkban látható friss SPHERE felvételek ízelítőt adnak a műszer segítségével fiatal csillagok körül felfedezett por- és gázkorongok rendkívüli változatosságáról.

A korongok formái és méreteik is nagyon sokfélék. Egyesek fényes gyűrűkkel büszkélkedhetnek, másokban pedig éppen sötét sávok húzódnak, de vannak közöttük éppenséggel hamburgerhez hasonlítható formájúak is. A korongok megjelenését a látóirányhoz viszonyított dőlésszögük is befolyásolja. A kereknek látszó korongokra lapjukról tekintünk rá, míg a majdnem élükről szemlélt korongok a felvételeken elnyúltak.

A SPHERE elsődleges feladata közeli csillagok körül keringő óriás exobolygók felfedezése közvetlen leképezés segítségével. Ugyanakkor ez a műszer a legalkalmasabb ma létező csillagászati eszköz fiatal csillagok körüli korongok tanulmányozására is. Ezek a korongok a bolygók keletkezésének a helyszínei. A korongok tanulmányozása révén feltárható a korongok, valamint a belőlük kialakuló bolygók tulajdonságai közötti fejlődési kapcsolat.

Sok itt bemutatott fiatal csillag egy T Tauri csillagokat célzó friss vizsgálat eredményeként került a megfigyelési mintába. A T Tauri csillagok nagyon fiatal, kevesebb mint 10 millió éves, változó fényességű csillagok. A körülöttük lévő korongok gázt, port és bolygócsírákat tartalmaznak – ez utóbbiak a kialakuló bolygók építőkövei, a bolygórendszer kezdeményei.

A felvételeken azt is láthatjuk, hogy hogyan nézhetett ki a saját Naprendszerünk keletkezésének korai fázisában, több mint négymilliárd évvel ezelőtt.

A bemutatott képek többsége a DARTTS-S (Discs ARound T Tauri Stars with SPHERE – T Tauri csillagok körüli korongok a SPHERE-rel) felmérés keretében készült. A célpontok a Földtől 230–550 fényév távolságban találhatóak. Összehasonlításképp a Tejútrendszer átmérője durván 100 ezer fényév, így ezek a csillagok a Nap közvetlen szomszédságában vannak. Ám a korongokról visszaverődő halvány fény pontos megfigyelése még ebből a távolságból is komoly kihívást jelent, hiszen a korongokat messze túlragyogja a központi csillag.

Egy további friss SPHERE eredmény a GSC 07396-00759 katalógusjelű csillag körüli, éléről látszó korong felfedezése, amit a SHINE (SpHere INfrared survey for Exoplanets, SPHERE Infravörös Exobolygó Felmérés) keretében találtak. Ez a csillag egy többes rendszer tagja, szintén a DARTTS-S mintából. Különös módon ez az újonnan felfedezett korong látszólag sokkal előrébb tart a fejlődésben, mint a rendszer egy másik, T Tauri típusú tagja körüli gázban gazdag korong, holott a kettő értelemszerűen azonos korú. A fejlődési időskálák ilyen zavarba ejtően nagy eltérése egy újabb ok a fiatal csillagok korongjainak alapos tanulmányozására.

A csillagászok további további lenyűgöző felvételeket is készítettek a SPHERE kamerával, melyek némelyikén bolygó-korong kölcsönhatások, bolygók keringési mozgás, valamint a time korongok időbeli fejlődése is megfigyelhetőek.

A SPHERE új eredményei más műszerek, például az ALMA adataival együtt forradalmasítják a fiatal csillagok környezetének és a bolygókeletkezés bonyolult folyamatainak a megismerését.

További információ

A T Tauri csillagok körüli korongokról készült felvételeket H. Avenhaus és munkatársai az Astrophysical Journal folyóiratban megjelenőben lévő “Disks Around T Tauri Stars With SPHERE (DARTTS-S) I: SPHERE / IRDIS Polarimetric Imaging of 8 Prominent T Tauri Disks” című cikkben közlik. Az éléről látható koronggal kapcsolatos eredményekről pedig E. Sissa és munkatársai számolnak be az Astronomy & Astrophysics folyóiratban közlésre elfogadott “A new disk discovered with VLT/SPHERE around the M star GSC 07396-00759” című cikkükben.

 

Az első kutatócsoport tagjai: Henning Avenhaus (Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország; ETH Zurich, Institute for Particle Physics and Astrophysics, Zurich, Svájc; Universidad de Chile, Santiago, Chile), Sascha P. Quanz (ETH Zurich, Institute for Particle Physics and Astrophysics, Zurich, Svájc; National Center of Competence in Research “PlanetS”), Antonio Garufi (Universidad Autonónoma de Madrid, Madrid, Spanyolország), Sebastian Perez (Universidad de Chile, Santiago, Chile; Millennium Nucleus Protoplanetary Disks Santiago, Chile), Simon Casassus (Universidad de Chile, Santiago, Chile; Millennium Nucleus Protoplanetary Disks Santiago, Chile), Christophe Pinte (Monash University, Clayton, Ausztrália; Univ. Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), Gesa H.-M. Bertrang (Universidad de Chile, Santiago, Chile), Claudio Caceres (Universidad Andrés Bello, Santiago, Chile), Myriam Benisty (Unidad Mixta Internacional Franco-Chilena de Astronomía, CNRS/INSU; Universidad de Chile, Santiago, Chile; Univ. Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország) és Carsten Dominik (Anton Pannekoek Instituut voor Sterrenkunde, University of Amsterdam, Hollandia).

 

A második kutatócsoport tagjai: E. Sissa (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország), J. Olofsson (Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország; Universidad de Valparaíso, Valparaíso, Chile), A. Vigan (Aix-Marseille Université, CNRS, Laboratoire d’Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), J.C. Augereau (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország) , V. D’Orazi (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország), S. Desidera (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország), R. Gratton (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország), M. Langlois (Aix-Marseille Université, CNRS, Laboratoire d’Astrophysique de Marseille Marseille, Franciaország; CRAL, CNRS, Université de Lyon, Ecole Normale Suprieure de Lyon, Franciaország), E. Rigliaco (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország), A. Boccaletti (LESIA, Observatoire de Paris-Meudon, CNRS, Université Pierre et Marie Curie, Université Paris Diderot, Meudon, Franciaország), Q. Kral (LESIA, Observatoire de Paris-Meudon, CNRS, Université Pierre et Marie Curie, Université Paris Diderot, Meudon, Franciaország; Institute of Astronomy, University of Cambridge, Cambridge, Egyesült Királyság), C. Lazzoni (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország; Universitá di Padova, Padova, Olaszország), D. Mesa (INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország; University of Atacama, Copiapo, Chile), S. Messina (INAF-Osservatorio Astrofisico di Catania, Catania, Olaszország), E. Sezestre (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), P. Thébault (LESIA, Observatoire de Paris-Meudon, CNRS, Université Pierre et Marie Curie, Université Paris Diderot, Meudon, Franciaország), A. Zurlo (Universidad Diego Portales, Santiago, Chile; Unidad Mixta Internacional Franco-Chilena de Astronomia, CNRS/INSU; Universidad de Chile, Santiago, Chile; INAF-Osservatorio Astronomico di Padova, Padova, Olaszország), T. Bhowmik (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), M. Bonnefoy (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), G. Chauvin (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország; Universidad Diego Portales, Santiago, Chile), M. Feldt (Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország), J. Hagelberg (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), A.-M. Lagrange (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), M. Janson (Stockholms universitet, Stockholm, Svédország; Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország), A.-L. Maire (Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország), F. Ménard (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), J. Schlieder (NASA Goddard Space Flight Center, Greenbelt, Maryland, USA; Max Planck Institute for Astronomy, Heidelberg, Németország), T. Schmidt (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), J. Szulági (Institute for Particle Physics and Astrophysics, ETH Zurich, Zurich, Svájc; Institute for Computational Science, University of Zurich, Zurich, Svájc), E. Stadler (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), D. Maurel (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), A. Deboulbé (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), P. Feautrier (Université Grenoble Alpes, CNRS, IPAG, Grenoble, Franciaország), J. Ramos (Max-Planck-Institut für Astronomie, Heidelberg, Németország) és R. Rigal (Anton Pannekoek Instituut voor Sterrenkunde, Amszterdam, Hollandia).

 

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése fókuszál annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

Kapcsolat

Henning Avenhaus
Max Planck Institute for Astronomy
Heidelberg, Germany
E-mail: havenhaus@gmail.com

Elena Sissa
INAF - Astronomical Observatory of Padova
Padova, Italy
E-mail: elena.sissa@inaf.it

Richard Hook
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6655
Mobil: +49 151 1537 3591
E-mail: rhook@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1811 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1811hu
Név:GSC 07396-00759
Típus:Milky Way : Star : Circumstellar Material : Disk
Facility:Very Large Telescope
Instruments:SPHERE

Képek

Egy sor lenyűgöző porkorongot fedezett fel az ESO VLT SPHERE műszere
Egy sor lenyűgöző porkorongot fedezett fel az ESO VLT SPHERE műszere
SPHERE felvétel a GSC 07396-00759 jelű csillag körüli, éléről látszó korongról
SPHERE felvétel a GSC 07396-00759 jelű csillag körüli, éléről látszó korongról
A SPHERE felvétele az IM Lupi körüli poros korongról
A SPHERE felvétele az IM Lupi körüli poros korongról

Videók

Bizarr és gyönyörű korongok fiatal csillagok körül
Bizarr és gyönyörű korongok fiatal csillagok körül

Tekintse meg