eso1816hu — Képrovat

Zsúfolt környék

2018. május 30.

A tőlünk 160 000 fényévre lévő Tarantula-köd a Tejútrendszer kísérőgalaxisának, a Nagy-Magellán-felhőnek a legszebb látványossága. Az ESO chilei Paranal Obszervatóriumában működő VLT Égboltfelmérő Távcsövének felvételén a ködnek és környékének rendkívüli részleteit figyelhetjük meg. Csillaghalmazokban, fénylő gázködökben és szupernóva-maradványok foszlányaiban gazdag, zsúfolt környék ez. Erről az égterületről ez az eddig készült legjobb minőségű felvétel.

Az ESO Paranal Obszervatóriumában működő VLT Égboltfelmérő Távcső (VST) képességeit messzemenőkig kihasználva készítették el a csillagászok ezt a részletgazdag felvételt a Tarantula-ködről és számos környező csillaghalmazról és csillagközi ködről. A 30 Doradus néven is ismert Tarantella-köd a Lokális Galaxiscsoport legfényesebb és legintenzívebb csillagkeletkezési régiója.

A felvétel felső részében megfigyelhető, több mint 1000 fényév kiterjedésű Tarantula-köd az Aranyhal csillagképben található, messze a déli égbolton. Ez a lenyűgöző csillagköd a 14 000 fényévre lévő törpegalaxis, a Tejútrendszerhez legközelebbi egyik galaxis, a Nagy-Magellán-felhő része.

A Tarantula-köd közepén található egy hatalmas fiatal csillaghalmaz, az NGC 2070, egy csillagbölcső, amelynek az R136 katalógusjelű sűrű magjában található néhány az általunk ismert legfényesebb és legnagyobb tömegű csillagok közül. A Tarantula-köd fénylő ragyogását elsőként a francia csillagász, Nicolas-Louis de Lacaille jegyezte fel 1751-ben.

A Tarantula-köd egy másik csillaghalmaza a jóval idősebb Hodge 301, amelyben a becslések szerint a múltban már legalább 40 szupernóva-robbanás történt, gázokkal terítve be a környéket. Az egyik szupernóva-maradvány az SNR N157B katalógusjelű szuperbuborék, amely magába foglalja az NGC 2060 jelű nyílthalmazt. Ezt a halmazt elsőként az angol John Herschel csillagász figyelte meg 1836-ban, egy 47 cm-es tükrös távcsővel a Dél-Afrikai Jóreménység-fokról. A Tarantella-köd peremvidékén, a felvétel jobb alsó részében megtalálhatjuk a híres SN 1987A [1] jelű szupernóva maradványait is.

Most a felvétel bal oldalát vizsgálva megtalálhatjuk az NGC 2100 katalógusjelű csillaghalmazt, amelynek a középpontjába koncentrálódó kék csillagokat látványosan ölelik körbe vöröses színű társaik. Ezt a halmazt a skót James Dunlop csillagász a saját maga által épített 23 cm-es tükrös távcsövével fedezte fel 1826-ban Ausztráliából.

A kép közepén látható az NGC 2074 jelű csillaghalmaz és emissziós köd, egy újabb, John Herschel által felfedezett csillagkeletkezési régió. Alaposabban megnézve észrevehetünk egy sötét tengeri csikó formájú porködöt — a „Nagy-Magellán-felhő csikóhalát”. Ez nem más, mint egy hatalmas, durván 20 fényév hosszúságú poroszlop — ez több mint négyszer annyi, mint a Nap és a legközelebbi csillag, az alfa Centauri közötti távolság. Ez a képződmény azonban a következő néhány millió év során, a keletkező új csillagok szele és sugárzása miatt szerte fog foszlani.

A felvétel elkészítése nem lett volna lehetséges a VST különleges 256 megapixeles OmegaCAM kamerája nélkül. A színes felvételt az OmegaCAM négy különböző hullámsávban készült felvétele alapján készítették el, melyek egyike kifejezetten az ionizált hidrogén vörös fénylésének elkülönítésére szolgált [2].

Megjegyzés

[1] Az SN 1987A a modern távcsövekkel megfigyelt első igazán fényes szupernóva volt, a legfényesebb Kepler 1604-es vendégcsillaga óta. Az SN 1987A fénye az 1987. február 23-ai felfedezését követően hónapokon át meghaladta a Nap fényességének 100 milliószorosát.

[2] A H-alfa emissziós vonal egy vörös színképvonal, amely olyankor keletkezik, amikor egy hidrogénatom elektronja energiát veszít. Ez megtörténhet például akkor, hogyha egy fiatal és forró csillag közelében az erős ultraibolya-sugárzás hatására a gáz ionizált állapotba kerül, majd az elektronok a protonokkal egyesülve újra semleges hidrogéngázt hoznak létre. Az OmegaCAM érzékenysége ebben a hullámhossztartományban lehetővé teszi, hogy a csillagászok tanulmányozzák a hatalmas molekulafelhők, a csillag- és bolygókeletkezési régiók fizikai tulajdonságait.


További információ

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése fókuszál annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

Kapcsolat

Richard Hook
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6655
Mobil: +49 151 1537 3591
E-mail: rhook@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1816 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1816hu
Név:Tarantula Nebula
Típus:Local Universe : Star : Grouping : Cluster
Local Universe : Nebula
Facility:VLT Survey Telescope
Instruments:OmegaCAM

Képek

A Nagy-Magellán-felhőbeli Tarantula-köd mozgalmas környezete
A Nagy-Magellán-felhőbeli Tarantula-köd mozgalmas környezete
A Tarantula-köd az Aranyhal csillagképben
A Tarantula-köd az Aranyhal csillagképben
A Nagy-Magellán-felhőbeli Tarantula-köd mozgalmas környezete (feliratozva)
A Nagy-Magellán-felhőbeli Tarantula-köd mozgalmas környezete (feliratozva)

Videók

ESOcast 162 Light: Zsúfolt környék (A Crowded Neighbourhood; 4K UHD)
ESOcast 162 Light: Zsúfolt környék (A Crowded Neighbourhood; 4K UHD)
Ráközelítés a Tarantula-ködre
Ráközelítés a Tarantula-ködre

Tekintse meg