Gammakitörések

Az Univerzum egyik legnagyobb energiájú jelensége

ESO ObservationsA gamma-kitörések (GRB-k, az angol Gamma-ray Burst-ből) hatalmas energiájú gamma sugarak kitörései melyek időtartama kevesebb, mint egy másodperc és több perc között változik - egy szemvillanás kozmológiai léptékben. A Földtől nagy távolságra fordulnak elő, a megfigyelhető Univerzum távoli részeiben.

A VLT figyelte meg az eddig ismert legtávolabbi gamma-kitörés utófényét. A mért 8,2-es vöröseltolódással a fény ebből az igen távoli sugárforrásból több mint 13000 millió év alatt ért el minket. Ezért akkor látható, mikor az Univerzum kevesebb, mint 600 millió éves volt, vagyis kevesebb, mint 5 százaléka a mostani életkorának.

A kitörésnek 300-szor több energiát kellett kibocsájtania, mint a mi Napunknak a teljes 10000 millió éves élete alatt. A GRB-k ezért a legnagyobb robbanások az Univerzumban a Nagy Bumm óta. Lásd: ESO közlemény eso0917

A kutatók régóta próbálják megfejteni ezeknek a robbanásoknak a természetét. A megfigyelések azt mutatják, hogy a GRB-k két csoportban fordulnak elő -- rövid kitörések (a másodpercnél rövidebb) valamint a hosszú kitörések -- feltehetőleg, hogy két eltérő kozmikus esemény okozza őket.

2003-ban ESO távcsöveket használó csillagászok kulcsszerepet játszottak a hosszúidejű GRB-k összekapcsolásában a nagytömegű csillagok végső robbanásával, melyeket hipernovának neveznek. Egy robbanás utóhatásainak egyhónapos követésével kimutatták, hogy a kibocsájtott fénynek hasonló tulajdonságai voltak, mint egy szupernovából érkezőnek, melyet egy nagytömegű csillag élete végén bekövetkező robbanás okoz. Lásd: ESO közlemény eso0318.

2005-ben az ESO távcsövei először érzékeltek látható fényt gammavillanástól, amely egy rövid kitörést követett. A fényt három hétig tanulmányozva a csillagászok kimutatták, hogy a rövid kitöréseket – a hosszúaktól eltérően – nem okozhatják hipernova robbanások. Ehelyett azt gondolják, hogy neutroncsillagok vagy fekete lyukak heves egybeolvadása okozza őket. Lásd: ESO közlemény eso0541