ann19042-hu — Bejelentések

Lodewijk Woltjer (1930–2019)

2019. augusztus 27.

2019. augusztus 25-én, 89 éves korában elhunyt az ESO leghosszabb ideig regnáló főigazgatója, Lodewijk Woltjer.

 

Lodewijk Woltjer, sokak számára egyszerűen Lo, az ESO harmadik főigazgatója volt 1975 és 1987 között. Már azelőtt komoly elképzelései voltak az ESO jövőjét illetően, hogy elfoglalta volna a főigazgatói széket. Egyik legjelentősebb hatása az ESO-ra egy tudományos csoport felállítása volt, amely a tisztán funkcionális obszervatóriumot aktív tudományos kutatási szervezetté tette.

 

Az ESO munkájának alapvető átalakítása és kibővítése mellett, hivatali ideje alatt Woltjer professzor számos fontos fejlesztést felügyelt. Egyebek mellett a garchingi központ felavatását, és két új tagország, Olaszország és Svájc felvételét 1982-ben. Ő írta alá a megállapodást a Max Planck Csillagászati Intézet igazgatójával a 2,2 méteres MPG/ESO teleszkóp felállításáról a La Sillán, és felügyelte a Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope, VLT) előfutárának tekintett Új Technológiájú Teleszkóp (New Technology Telescope, NTT) tervezési szakaszát és megépítésének elejét. Ezenkívül megerősítette az ESO kapcsolatait más szervezetekkel, például megállapodott az Európai Űrügynökséggel az Űrtávcső Európai Koordinációs Létesítmény (Space Telescope European Coordinating Facility, ST-ECT) megalapításáról az ESO garchingi központjában. Nem sokkal hivatali ideje lejárta előtt megkapta az ESO Tanácsának jóváhagyását a VLT megépítésére, és határozottan támogatta annak a Paranalon történő elhelyezését. 

Lodewijk Woltjer 1930. április 26-án született a hollandiai Noordwijkban, Jan Woltjer csillagász fiaként. A Leideni Egyetemen tanult, doktori kutatásait Jan Oort irányítása alatt végezte. 1957-ben szerzett doktori fokozatot a Rák-köd mágneses tere szerkezetének témájában. Ezt követően elméleti asztrofizika és plazmafizika témákban folytatta kutatásait – kvazárokat, szupernóva-maradványokat, valamint csillagok és galaxisok mágneses terét vizsgálta. Két posztdoktori kutatási kinevezést kapott az Egyesült Államokban, majd 1959-ben visszatért a Leideni Egyetemre csillagászatot oktatni. Két évvel később elméleti asztrofizika és plazmafizika professzori kinevezést kapott, amit 1964-ig megtartott. 1964 és 1974 között New Yorkban, a Columbia Egyetemen dolgozott, előbb a Csillagászati Tanszék vezetőjeként, majd a csillagászat Rutherfurd-professzoraként.

 

Az ESO-nál töltött idejét követően továbbra is aktív csillagász maradt; három éven keresztül, 1994 és 1997 között a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) elnöki tisztjét is betöltötte. Számos választmányban, bizottságban és tagozatban dolgozott az IAU-ban, ahogyan a Haute-Provence Obszervatóriumban és az Arcetri Obszervatóriumban is.

 

Lodewijk Woltjerre mint az ESO meghatározó vezetőjére fogunk emlékezni, aki előkészítette a VLT-t, napjaink zászlóshajó távcsövét. Azután is kapcsolatot tartott az ESO-val, hogy elhagyta a szervezetet; több látogatást tett a chilei obszervatóriumokban. Még 2017-ben, 87 éves korában is elutazott Chilébe, hogy részt vegyen a Rendkívül Nagy Távcső (ELT), az ESO jövőbeni zászlóshajójának ünnepélyes alapkőletételén.

 

Az ESO gyűjti a visszaemlékezéseket Prof. Woltjerrel kapcsolatban az ESOblog egyik dedikált posztjában. A megemlékezéseket a woltjer_memorial@eso.org címre kérik küldeni szeptember 15-ig.

About the Announcement

Id:ann19042

Képek

Lodewijk Woltjer (1930–2019)
Lodewijk Woltjer (1930–2019)