Picture of the Week 2019

2019. december 30.: A hét képe ezúttal az ESO Paranal Obszervatóriuma feletti, különböző színekben pompázó eget mutatja – kék, lila, narancssárga, zöld, sárga és vörös színek keveredése hozza létre ezt a lenyűgöző képet a chilei helyszínről. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövét (Very Large Telescope, VLT) alkotó egyik kiegészítő távcső (Auxiliary Telescope, AT) sárgás-zöld fényben fürödve, hátborzongatóan jelenik meg az előtérben. Ez a teleszkóp csupán egyike a VLT négy darab 1,8 méteres kiegészítő távcsövének. A VLT-nek emellett négy hatalmas, 8,2 méter átmérőjű távcsőegység (Unit Telescope, UT) is a részét képezi. A kiegészítő távcsövek egyedülállóak; önállóan működnek, és a megfigyelési projekt igényeitől függően akár 30 különböző észlelőhelyre is áthelyezhetők egy sínrendszer mentén. Amikor a VLT interferométereként (VLTI) együtt dolgoznak, rögzítik az égitestek fényét, amit a földalatti alagutakban elhelyezett tükörrendszer segítségével egyetlen fókuszponthoz küldenek, így a kutatók hihetetlen részletességgel figyelhetik meg a kozmoszt. Az összesen nyolc teleszkópot tartalmazó VLT a világ legkorszerűbb, látható fénytartományban működő csillagászati ...

2019. december 23.: Az év végének közeledtével megállunk egy pillanatra, hogy az Európai Déli Obszervatórium teljes gárdája nevében ünnepi jókívánságainkat tolmácsoljuk az ESO minden barátjának és követőjének. Nagyon boldog év végét és gyümölcsöző 2020-as évet kívánunk! Reméljük, ismét mindannyiukkal osztozhatunk az előttünk álló esztendő sikereiben. Link: Elektronikus üdvözlőkártya

2019. december 16.: A fenti látvány (hatása) alatt a Paranal Obszervatóriumban egyáltalán nem egyszerű a lábunk elé is nézni, de célszerű, különben könnyen bukfenc lesz a vége. A hét képe sorozat aktuális eleme az ESO VLT távcsőegyüttese alatti laboratóriumok egyikének bejáratát mutatja, amelyben az interferometria nevű csillagászati technika használatához szükséges eszközök működnek. A VLT négy nagy távcsőegységből és négy kisebb, ún. segédteleszkópból (Auxiliary Telescopes, AT) áll – utóbbiakból kettő a képen is látható. A csillagászok különböző kombinációkban használhatják ezeket a távcsöveket, hogy egyesítsék észlelési képességeiket, és az interferometria segítségével sokkal nagyobb felbontást érjenek el annál, mint amekkora az egyedi távcsövekkel lehetséges. Az okos trükk a felszín alatt húzódó, a távcsövek által összegyűjtött fényt irányító és feldolgozó speciális eszközökkel teli alagúthálózatban valósul meg. A Paranal Obszervatórium a Chile északi részén található megegyező nevű hegy, a Cerro Paranal csúcsán működik. A kellő távolság a lakott helyektől és a tengerszint feletti nagy magasság ideális feltételeket teremtenek ...

2019. december 9.: Az ESO FORS (Focal Reducer and low dispersion Spectrograph) nevű műszere készítette ezt a felhőkkel zsúfolt felvételt az RCW 36 (más néven Gum 20) katalógusjelű ködről. Ez a 2300 fényévre lévő képződmény az egyik legközelebbi nagy csillagkeletkezési régió. A Vitorla csillagképben található emissziós köd egy nagyobb, angolul Vela Molecular Ridge-nek nevezett csillagkeletkezési komplexum része. Az RCW 36 egyes régióiban olyan nagy az anyagsűrűség, hogy az teljesen eltakarja a hátteret – ezek fekete tintafoltoknak tűnnek. Sötétségük ellenére éppen itt születnek a Világegyetem új csillagai. Az ilyen molekuláris hidrogénből és kozmikus porból álló felhők összehúzódva csillagokat és körülöttük keringő bolygókat hoznak létre, olyanokat, mint amilyen a mi Naprendszerünk is. A FORS a világ egyik legfejlettebb csillagászati obszervatóriumában, az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope – VLT) működik. Ez a felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült. Ennek a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A ...

2019. december 2.: A képen a fenséges Tejútrendszer emelkedik az ESO chilei La Silla Obszervatóriuma fölé; fényes sávját a csillagképződés vörös régiói és a csillagközi por sötét szövevényei tarkítják. Az obszervatórium távcsöveiből kettő, az 1 méteres Schmidt-távcső (balra) és a 2,2 méteres MPG/ESO teleszkóp (jobbra) szintén látható a képen. Bár az égbolt minden csillaga a Tejútrendszer galaxishoz tartozik, ezt a széles sávot szoktuk „Tejútnak” nevezni. Ennek oka helyzetünk a galaxisunkban: a Naprendszer galaxisunk egyik spirálkarján, a Tejútrendszer központja és pereme közötti tér nagyjából kétharmadánál helyezkedik el. Maga a galaxis egy kicsit olyan, mint egy hatalmas palacsinta egy fényes dudorral a közepén. Majdnem az összes csillaga, a gáz, a por, a bolygók és minden más a vékony galaktikus korongba koncentrálódik. A „Tejút” – a fényes sáv, ami végighúzódik az égbolton ezen a felvételen – valójában a mi képünk erről a korongról, és azért tűnik sokkal világosabbnak és lenyűgözőbbnek, mint a környező égbolt, mert befelé ...

2019. november 25.: Magasan, a chilei Atacama-sivatag szélén, az ESO La Silla Obszervatóriuma fölötti égen egy meteor suhan át a csillagokkal és porsávokkal tarkított Tejúton. A festői látványnak egy csendes, nyugodt szemlélője volt, a fenti kép bal oldalán látható svéd–ESO szubmilliméteres távcső (SEST). A SEST 1987-ben épült az ESO és a Svéd Természettudományi Kutatási Tanács megbízásából, és 2003-ban szerelték le. 16 éves működése során a világ egyik legsötétebb és legtisztább egét figyelhette meg. Építése idején a 15 méteres SEST volt az egyetlen nagy távcső a déli féltekén, amelyet a szubmilliméteres csillagászat számára terveztek. Működése során a SEST kutatások széles skálájában vett részt, köztük a Tejútrendszer központjának megfigyelésében, és galaxisunk két kísérője, a Magellán-felhők vizsgálatában. 1995-ben a SEST megfigyelései kimutatták, hogy a Bumeráng-köd – a Kentaur csillagképben látszó, egy haldokló csillag formálta gázfelhő – a Világegyetem leghidegebb ismert helye, ami csupán egy fokkal melegebb az abszolút nulla foknál.

2019. november 18.: Az ESO chilei obszervatóriumai nyüzsgő tudományos központok. Ugyanakkor valóságos oázisok is ezek az Atacama-sivatag amúgy kopár és száraz vidékein. Furcsának tűnhet, hogy a csillagászok ilyen távoli és barátságtalan helyeket választottak a munkájukhoz. Azonban az Atacama-sivatag a világ legjobb csillagászati észlelőhelyei közé tartozik. Legjelentősebb vonzereje a gyakori derült ég, a fényszennyezés hiánya, továbbá az, hogy évente átlagosan kevesebb mint 20 mm csapadékával a poláris vidékek mellett ez a Föld legszárazabb régiója! Az ESO az 1960-as évek óta működtet csillagászati távcsöveket Chilében, a La Silla Obszervatóriumban, a Paranal Obszervatóriumban, valamint a Chajnantor-fennsíkon. Ezen a felvételen az Optikai és Infravörös Csillagászati Égboltfelmérő Távcső (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy – VISTA) magasodik büszkén a környezete fölé a Paranal Obszervatóriumban. A VISTA az ESO zászlóshajójának, a Nagyon Nagy Távcsőnek (Very Large Telescope – VLT) otthont adó Paranal-hegy egyik mellékcsúcsán épült fel. Ez a világ legnagyobb közeli infravörös hullámhossztartományban – azaz közvetlenül az emberi ...

2019. november 11.: Az ESO chilei La Silla Obszervatóriumában működő távcsövek feladata óriási Univerzumunk megfigyelése és megértésének elősegítése, de sok érdekes természeti jelenség van otthonunkhoz sokkal közelebb is. Erre példa ez a tüneményes 22 fokos holdhaló is. A felvétel a távoli Atacama-sivatag magasan fekvő részén készült, de hasonló látványnak egész évben részesei lehetünk a világ minden táján. Ezek a halók akkor jönnek létre, amikor a Nap vagy a Hold fénye a földi légkörben nagy magasságban megjelenő pehelyfelhőkön halad keresztül. A felhők apró jégkristályai miniatűr prizmaként viselkedve eltérítik a rajtuk áthatoló fénysugarakat (ez a refrakció jelensége). Az ezt elszenvedő fénysugarak az eredeti iránytól való legkisebb eltérülést jellemző szög körül „csoportosulnak”. A pehelyfelhőkben megbúvó jégkristályok különleges alakja miatt ez a minimális eltérítési szög nagyjából 22 fok, ezért látjuk a koncentrált fényhalót a 22 foknak megfelelő távolságban a Hold körül. A tüneményes jelenethez jól illő előteret biztosít az ESO 3,6 méteres távcsöve, amelynek legfontosabb műszere a ...

2019. november 4.: Ez a ritkán látható nézőpont valódi betekintést enged a világ egyik legjobb teleszkópja, az ESO VLT Felmérő Távcső, vagy röviden VST belsejébe. A VST az ESO Paranal Obszervatóriumában, Chilében működik. Ez a legnagyobb égboltfelmérő távcső, amely az emberi szem által is érzékelt optikai tartományban fürkészi az eget, a legmodernebb elveknek megfelelő kialakítása pedig az Univerzum tanulmányozásának rendkívül hatékony eszközévé teszi. A kép nézőpontjából tekintve a nagy látószögű OmegaCAM kamera rögzített vezérlőrendszerének védelmében az előtérben középen látszik. Amint leszáll az éj, a távcső kupolája kinyílik, és a VST megkezdi a munkát. A nagy tengerszint feletti magasság és az Atacama-sivatag száraz környezete nagyon kis mértékű fényszennyezés és szinte egész évben derült égbolt mellett kiváló körülményeket biztosít a csillagászati észlelésekhez. Ez teszi lehetővé, hogy a fejünk felett húzódó Tejútról az itt láthatóhoz hasonló látványos képek készüljenek, amelyeken a lenyűgöző színkavalkádot a csillagközi por sötét sávjai és a fényes előtércsillagok árnyalják még tovább.

2019. október 28.: A Fornax (Kemence) csillagkép irányában megfigyelhető, tőlünk 62 millió fényév távolságra lévő óriás elliptikus galaxis, az NGC 1404 meglehetősen nyugodtnak tűnő, eseménytelenséget sugárzó képe csak álca, amely elfedi a galaxis könyörtelen valóságát. Az NGC 1404 a nagy tömegű Fornax galaxishalmaz tagjaként ugyan lassan, de megállíthatatlanul „zuhan” a halmaz magja felé. Amint a halmaz centrumában elhelyezkedő hatalmas NGC 1399 galaxis irányában mozog, forró gázanyaga felbolydul és kiáramlik belőle, elnyúlt, árulkodó gázcsóvát húzva mögötte. Ezen a felvételen nem látszik, de a galaxisról készült röntgenképeken egyértelműen kivehető a gázáram. Az NGC 1404 idővel forró gázanyagának nagy részét elveszíti, ezzel pedig azon képességét is, hogy új csillagokat hozzon létre. Ezt a felvételt az ESO VLT távcsőegyüttesének FORS műszerével rögzítették az NGC 1404-ről. A bal alsó sarokban látható fényes előtércsillag a HD 22862.

2019. október 21.: A chilei Atacama-sivatag egy távoli vidékén, 2600 méterrel a tengerszint fölött működik a Paranal Obszervatórium. A teljes fénygyűjtőfelület alapján ez a déli félteke legnagyobb obszervatóriuma, és itt működik az ESO több csúcstechnológiájú távcsöve is. Ezen a fényképen a Hold éppen a Paranal-hegy legmagasabb csúcsa fölött ragyogva süt le az ESO Nagyon Nagy Távcsövére (Very Large Telescope – VLT) és a 2,6 m-es VLT Égboltfelmérő Távcsőre (VLT Survey Telescope – VST). A hegytetőn láthatjuk a VLT négy távcsőegységének nagy kupoláit. Tőlük jobbra a VST műszerháza, balra pedig a VLT kisebb segédtávcsövei helyezkednek el. Az ESO folyamatosan bővíti műszerparkját, így az újabb építkezések további helyet igényelnek. A VLT és VST helyszínétől mintegy másfél kilométerre lévő mellékcsúcson – a fényképen jobbra távolabb – épült meg az ESO VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) égboltfelmérő teleszkópja. A VISTA 2009. végén kezdte meg működését, és azóta számos igazán lenyűgöző felvételt készített az égbolt ...

2019. október 14.: Ahogyan az ESO sok más távcsöve, a chilei La Silla Obszervatóriumban található 1,54 méteres dán teleszkóp is fel van szerelve egy teljeségbolt-kamerával, amely a területről közvetít képet a nap 24 órájában, ezáltal lehetővé téve bárki számára a Földön, hogy a teleszkópot használat közben figyelhesse meg. Az oldalt felkeresők munka közben láthatják a csillagászokat és mérnököket, megcsodálhatják a Tejútrendszer lélegzetelállító éjszakai látványát, valamint – ha szerencsések – néhány helyi élőlényt is megpillanthatnak. Ezen a ritka felvételen egy őshonos madarat látunk, amint a kamerát pihenőnek használja, nem is sejtve, hogy ezzel éppen a kilátást gátolja. A madár fajtája megoldatlan rejtély maradt; a kép éjjel készült, így valószínű, hogy az állat éppen vadászaton volt, ami egy éjszakai életmódot folytató fajra utal. A chilei Atacama-sivatagban található ESO obszervatóriumok magashegységi és száraz éghajlati körülményeinek ellenére a terület vadon élő állatok sokaságának ad otthont. Ilyenek például a lámaszerű vikunyák, az éles szemű culpeo pamparókák, a fenséges ...

2019. október 7.: A hét képe a Naprendszer legkülső tartományaiból származó C/2016 R2 (PANSTARRS) üstököst mutatja. Mint azt neve is jelzi, az üstököst 2016-ban fedezték fel a hawaii Pan-STARRS teleszkóppal. Az új felvétel Chilében az ESO Paranal Obszervatóriumban készült a „the Search for habitable Planets Eclipsing Ultra-cOOl Stars”, röviden SPECULOOS projekt keretében. Az üstökösök porból, jégből, gázokból és kőzetekből álló „golyók”. Amikor a Nap közelébe érnek, a bennük található jég a „kigázosodásnak” nevezett folyamat során felmelegszik és gázzá szublimál, majd elszökik. A folyamat eredményeként az üstökös magja körül ködös burok, ún. kóma, ezen kívül pedig jellegzetes csóvák képződnek. A SPECULOOS megfigyelései azt mutatják, hogy a C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökös csóvája már egyetlen éjszaka alatt drámai változáson ment keresztül, lehetővé téve a dinamizmust jól érzékeltető képsorozat rögzítését. Az itt látható kép a mellékelt idősűrítéses (time-lapse) videó képkockáival együtt 2018. január 18-án, a SPECULOOS Callisto teleszkópjának tesztüzeme alatt készült, amikor az üstökös a Naptól 2,85 ...

2019. szeptember 30.: Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) és az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) tűéles leképezésére támaszkodva a csillagászok részletesen megvizsgálták egy hatalmas kozmikus medúza csápjait: az ESO 137-001 katalógusjelű spirálgalaxisból kiáramló, számos csomós szálra felbomló gázképződményt. A felvételen csodás részletességgel tanulmányozhatjuk ezt a kozmikus csalánozót. A kép egyes alkotóelemei különböző távcsövektől származnak. A galaxist és környezetét a NASA/ESA Hubble-űrtávcsövével fotózták. A csóva nyomjelzőjeként használt hidrogéngáz sugárzását a VLT MUSE műszere rögzítette, ez a lila árnyalataiban látható a felvételen. A rendszerben szintén jelen lévő szén-dioxid elektromágneses kibocsátását az ALMA figyelte meg, ezek a foltok narancssárga színben tündökölnek a hamisszínes képen. A csóvát egy nagy energiájú folyamat, egy lökéshullám hozza létre, amely kiszakítja a gázt a gazdagalaxisból. A galaxisok közötti tér nem teljesen üres, hanem viszkózus folyadékként ható ritka, forró gáz tölti ki. Ha egy galaxis itt mozog, a közeg jelentős ellenállást fejthet ki rá, ami képes megfosztani ...

2019. szeptember 23.: A hét képe sorozat következő tagja a Tejútrendszer szívét rejtő dudort mutatja a Chajnantor-fennsík felett. A chilei Atacama-sivatagban található fennsík a Föld egyik legmagasabb és legszárazabb helye. A kettő kombinációja ideális feltételeket biztosít a világűrből érkező milliméteres és szubmilliméteres sugárzás észleléséhez, amelyet bolygónk légköre általában nagy mértékben elnyel. Nem meglepő tehát, hogy a Chajnantor-fennsíkon telepítették a különösen hatékony ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszert, az Univerzum leghidegebb objektumai által kibocsátott sugárzást tanulmányozó modern teleszkópegyüttest. A kusza porfelhők és a milliárdnyi csillag féktelen ragyogása felett a Mars, a Szaturnusz és az Antares alkot jól elkülöníthető háromszöget az égen. A kép bal szélén látható elmosódott, majdnem a Tejútrendszer fenséges fényözönébe vesző zöld objektum egy bolygóközi látogató, a 252P/LINEAR üstökös. A kométa 2016 áprilisában járt földközelben, s bár túlságosan halvány volt, hogy szabad szemmel is meg lehessen figyelni, az ehhez hasonló hosszú expozíciójú felvételeken feltárult a szépsége. Ahogyan azt a kép előterében középen ...

2019. szeptember 16.: Idén augusztus 4. és 18. között rendezték meg a 2019-es AsztroTábort az észak-portugáliai Corno de Bico Tájvédelmi Körzet Környezetvédelmi Oktatásért és Nevelésért Központban. Az AsztroTábor egy csillagászati témájú tudományos program középiskolás diákok számára, amelynek célja, hogy különböző hátterű és élettapasztalatú diákokat hozzon össze, akiknek egy közös szenvedélyük van, a csillagászat.A táborban összesen tizennyolc, 15 és 18 év közötti korú diák vett részt — 11 lány és 7 fiú Brazíliából, az Egyesült Királyságból, Lengyelországból, Németországból, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból és Svédországból. Két hét leforgása alatt a csillagászat szerelmesei a relativitáselméletről és a csillagok, a galaxisok és a Világegyetem egészének fizikájáról tanultak, szabad szemmel és távcsővel figyelték meg az éjszakai égboltot, és online kapcsolatot alakítottak ki különböző országok csillagászaival és fizikusaival.Egy számítási projekt során a világ legjobb távcsöveivel gyűjtött adatokkal dolgoztak. Az olyan szabadidős tevékenységek, mint a kirándulás, a sportok, a közösségi szolgálat, illetve a film- és dokumentumfilm-vetítések is hozzájárultak ahhoz, hogy a ...

2019. szeptember 9.: Az ESO Paranal Obszervatóriumában készült ez a gyönyörű felvétel a Lakóépület (Residencia) mögötti távoli hegycsúcsig húzódó Tejútról. Az előtérbeli rezidenciát az ESO a Paranal Obszervatóriumban dolgozó munkatársak, csillagászok, mérnökök, technikusok és ide látogató kutatók számára tartja fenn. A „csillagász oázisnak” is becézett épületben étterem, zeneszoba, könyvtár, uszoda és még egy szauna is szolgálja az észlelők gyakran hosszú éjszakai műszakjai közötti és utáni kikapcsolódását. A helyszín feltűnik a 2008-as A Quantum csendje című James Bond filmben is. A felvételt az ESO fotós nagykövete, Petr Horálek készítette. A fotón azt is láthatjuk, miképp szennyezik a környezetet a mesterséges éjszakai fények – a rezidencia fényei szinte vakítóan fénylenek a csillagok mellett. A villanyfény szóródik a légkör kicsiny részecskéin, ami akár el is fojthatja az éjszakai égbolt halovány csodáját. Az ESO számára ezért életbevágóan fontos érintetlen állapotában megőrizni a Paranal környékének éjszakai egét. Az obszervatórium fölé boruló égbolt sötétsége a kiváló csillagászati észlelések elengedhetetlen ...

2019. szeptember 2.: Az NGC 3351 katalógusjelű, Messier 95-ként is ismert objektumot 1781-ben fedezte fel a Charles Messier-vel is együtt dolgozó Pierre Méchain francia csillagász és földmérő. Az Oroszlán (Leo) csillagkép irányában megfigyelhető NGC 3351 a küllős spirálgalaxisok egyik képviselője. Az objektum új megfigyelései szinte működés közben mutatják be, hogy a csillagontó galaxisokban a csillagkeletkezés milyen hatást gyakorol a környező csillagközi anyagra. Ebben a különleges objektumban a csillagkeletkezés a galaxis magját övező gyűrűben zajlik, mégpedig akkora intenzitással, hogy a forró gáz hatalmas buborékainak felfúvódása is megfigyelhető. Ez a kidobódó gáz segítheti, de akár gátolhatja is a folyamatban lévő csillagkeletkezést a galaxisban. A kompozit kép előállításához szükséges adatokat az ALMA, a NASA/ESA Hubble-űrtávcső és a VLT távcsőegyüttes rögzítette, ismét demonstrálva azt, hogy a különböző műszerek közötti tudományos együttműködés milyen csodálatos eredményekre vezethet.

2019. augusztus 26.: Ritka vendég a hó a Paranal Obszervatóriumban. Azonban amikor mégis előfordul, a távoli chilei táj egészen különleges, nem evilági formát vesz fel. A kép közepén látható távoli, hófödte hegy a Cerro Paranal, az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope, VLT) otthona. A VLT négy nagy távcsőegységből (Unit Telescopes, UT-k, név szerint: Antu, Kueyen, Melipal és Yepun), és négy kisebb segédtávcsőből (Auxiliary Telescopes, AT-k) áll. Ezen a képen két UT csúcsa kandikál ki a hegytetőn, mellettük pedig a VST, a VLT Égboltfelmérő Távcső (VLT Survey Telescope) magasodik, ami 2011-ben kezdte meg működését. A Gerhard Hüdepohl, ESO fotónagykövet által készített fénykép Paranal kivételesen ritkán látható arcát örökíti meg. A csapadék nagyon ritka az Atacama-sivatagban; a hely a Föld sarkvidékeken kívüli legszárazabb sivataga. Az Atacama egyes részein egyetlen csepp esőt sem regisztráltak az adatgyűjtés kezdete óta! Egy ilyen helyen, ahol 330 derült éjszaka is lehet egy évben, a hófelhők jelenléte sem tart ...

2019. augusztus 19.: Az Atacama Pathfinder Experiment (APEX) távcső 12 méteres tányérja magányos alakként emelkedik ki az észak-chilei Chajnantor-fennsíkról készült légi felvételen. A háttérben látható hó a tengerszint feletti 5000 méteres helyszín fagyos hőmérsékletét bizonyítja. A teleszkóp a száraz Atacama-sivatagban helyezkedik el, ahol az éves csapadékmennyiség mindössze 100 milliméter. A 2004-es első pillanat óta az APEX nagyban hozzájárult a világegyetem megértéséhez, szubmilliméteres hullámhosszokon vizsgálva a csillag- és bolygóformálódást, a korai univerzum nagyon távoli galaxisait és a molekuláris felhőkben uralkodó körülményeket. Számos csillagászati eredménye mellett az APEX volt az első teleszkóp, amellyel hidrogén-peroxidot mutattak ki az űrben, és az első, amellyel megfigyeltek egy csillagkörüli korongot egy nagy tömegű, fiatal csillag körül. Az APEX távcsövet a nem messze lévő ALMA, az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array projekt egyik prototípus-antennájából alakították ki. Az ALMA a világ legnagyobb, jelenleg működő, földi csillagászati projektje, amely szintén a csillag- és bolygóformálódást vizsgálja mind a helyi, mind a korai világegyetemben.