A hét képe

2021. december 6.: Az ESO La Silla Obszervatórium távcsöveinek ezt a családi portréját még 2019-ben készítették egy lélegzetelállító napnyugta idején a chilei Atacama-sivatag peremén. Az előtérben magasodó műszer a La Silla Obszervatórium egyik új családtagja, a BlackGEM, egy optikai távcsőhálózat, amellyel a Világegyetem leghatalmasabb energiájú és legdrámaibb eseményeit tanulmányozzák, például neutroncsillagok és fekete lyukak egybeolvadását. Ezt a robothálózatot a Radboud Egyetem (ahonnan irányítják majd), a Nederlandse Onderzoekschool Voor Astronomie (NOVA) és a Leuveni Katolikus Egyetem fejlesztette ki. Ezek az egzotikus események gravitációs hullámoknak nevezett gyűrődéseket okoznak a téridő szövetében. A BlackGEM olyan gravitációshullám-detektorokkal dolgozik majd együtt, mint a LIGO és a Virgo, hogy hajszálpontosan megtalálja azt az optikai forrást, amiből ezek a gravitációs hullámok származnak. Ez lehetővé teszi a nagyobb távcsövek, mint pl. az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) számára, hogy részletes mérésekkel követhessék azokat nyomon. Ezáltal a csillagászok alaposabb betekintést nyerhetnek ezekbe az extrém kozmikus eseményekbe, és feltárhatják a kozmosz ...

2021. november 29.: Zsúfolt útkereszteződésekben gyakoriak az ütközések, de előfordul ez a galaxisok világában is. Ez esetben azonban a kimenetel egy kis koccanásnál sokkal drámaibb. Ha két galaxis szalad egymásnak, azok össze is olvadnak, létrehozva egy új, nagyobb galaxist. Jó példa erre az ESO chilei égboltfelmérő távcsövének (VST) felvételén látható NGC 7727 is. A Földtől 89 millió fényév távolságban lévő, a Vízöntő csillagkép irányában megfigyelhető NGC 7727-ről a kutatók úgy vélik, hogy az két galaxis kb. egymilliárd évvel ezelőtti ütközésének eredményeként alakult ki. A hatalmas kozmikus karambol következményei még mindig egyértelműen láthatók: a galaxis különleges, szabálytalan alakja és a külső régióiban megfigyelhető csillagáramok mind erre utalnak. A kép a VST-ATLAS felmérés keretében készült az optikai tartományban. A felmérés célja a déli égbolt egy jelentős, a telihold méretét 19000-szeresen meghaladó részének feltérképezése. A csillagászok azt remélik, hogy a terület galaxisainak tanulmányozásával új információkat nyerhetnek az Univerzumot átható, annak gyorsuló tágulását okozó sötét ...

2021. november 22.: Erőteljes lézerek fénye hagyja el az ESO Nagyon Nagy Távcsövét (VLT) alkotó négy távcső egyikét. A sugarak kb. 90 km magasságnál érik a légkör azon rétegét, amely nátriumatomokban gazdag. A lézer hatására a nátrium világít, és ezáltal egy mesterséges csillag jön létre. Vajon miért? A Föld légköre eltorzítja a kozmikus objektumok fényét, és csökkenti a csillagászati megfigyelések élességét. Ugyanezért látjuk a csillagokat is pislákolni. Ahhoz, hogy a megfigyelések során korrigálni tudjuk ezt a hatást, a csillagászok kidolgoztak egy olyan technikát, amelyet adaptív optikának neveznek. Az eljárás lényege az, hogy egy rugalmas tükör alakját másodpercenként több százszor korrigálják úgy, hogy ellensúlyozzák a légköri turbulenciákat. Azonban ahhoz, hogy a korrekciókat ki tudják számolni, az adaptív optikának szüksége van referenciacsillagokra a mért objektum közelében. Ilyen csillagok azonban nem mindig találhatóak a megfelelő helyen, így azzal az ötlettel álltak elő a csillagászok, hogy lézerek segítségével hozzanak létre mesterséges csillagokat, amelyek bármikor ...

2021. november 15.: Igen, igen, a kép közepén, a Tejút sötét, rózsaszínes íve alatt látható fényes folt valóban a Naprendszer bolygókirálya! A Jupiter a chilei Atacama-sivatag két csúcsa, az ESO VLT távcsőegyüttesnek (balra) és a VISTA égboltfelmérő távcsőnek (jobbra) helyet adó magaslatok közötti lankás rész felett ragyog. A Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója, egyben az éjszakai égbolt legfényesebb objektuma, csak a Hold és a Vénusz ragyogja túl. Telitalálat volt az égbolt és a mennydörgés istene után elnevezni! Főleg hidrogén és hélium alkotja, legfeltűnőbb jellegzetessége pedig a Naprendszer legnagyobb vihara, a híres Nagy Vörös Folt a felszínén. A Jupitert a VLT 8,2 méteres távcsövei is többször észlelték. A VISIR műszer lenyűgöző nagy felbontású infravörös felvételt készített a bolygóról, amely kulcsfontosságú a légkörében zajló energia- és anyagáramlási folyamatok megértésében. A CRIRES infravörös spektrográf – a fényt hullámhosszak szerint felbontó eszköz – olyan területet térképezett fel a Jupiter felsőlégkörében, amely 200 °C-kal hidegebb, mint ...

2021. november 8.: A kép bal felső részén két átfedő spirálgalaxis, az NGC 3314a és b fenséges kozmikus tánca látható, az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsövén (VLT Survey Telescope, VST) keresztül. De a látszat csal! Ezek valójában nem hatnak kölcsön egymással. A két, 117 és 140 millió fényévre, az Északi Vízikígyó (Hydra) csillagképben lévő galaxis valójában fizikailag nincs kapcsolatban, és csak a Földről nézve fedik egymást. Ennek az egyedi együttállásnak köszönhetően a csillagászoknak lehetőségük van megállapítani a galaxisok számos tulajdonságát, például azt, hogy a por hogyan nyeli el a csillagfényt, és ebből a galaxisok összetételébe és fejlődésébe nyerünk betekintést. A kép jobb alsó részét közelebbről megvizsgálva felfedezhetünk még egy rejtett titkot: a lenyűgöző kozmikus táncon túl található egy halvány, sárgás paca, egy rendkívül diffúz galaxis (ultra-diffuse galaxy, UDG) jele. Az UDG-k Tejútrendszer-méretű objektumok, de százszor-ezerszer kevesebb csillagot tartalmaznak. Ezek a galaxisok extrém halványak, és nem tartalmaznak csillagképző gázt, ezáltal pacának látszanak az ...

2021. november 1.: A nagyon hűvös csillagok körül lakható fedési exobolygók után kutató SPECULOOS távcsövek (Search for habitable Planets EClipsing ULtra-cOOl Stars) az ESO Paranal obszervatóriumában, a chilei Atacama-sivatagban működnek. Ezek a távcsövek innen, a Földről kutatnak új, ismeretlen világok után, ám legfrissebb heti képünk éppen az észlelőhelyet mutatja be egy különös, kicsiny bolygóként. A felvételt egy különleges fényképészeti technikával, sztereografikus leképezéssel hozták létre. Ezzel a módszerrel egy teljes gömböt, lényegében egy 360 fokos panorámát képeznek le a síkra. A SPECULOOS program célja olyan Naprendszeren túli, Földhöz hasonló exobolygók felfedezése bolygórendszerünk szomszédságában, amelyek keringésük során elhaladnak hűvös gazdacsillaguk és a Föld között. A bolygók eközben csekély, ám kiszámítható elhalványulást okoznak a központi csillag megfigyelt fényességében – ez a tranzitmódszer. Az ily módon felfedezett bolygókat nagyon részletesen tanulmányozhatjuk. Megállapíthatjuk a tömegüket, az átmérőjüket, de még a légkörüket, azon keresztül pedig az esetleges földön kívüli életfolyamatok jeleit is tanulmányozhatjuk rajtuk. A Belgiumban, Hollandiában ...

2021. október 25.: Legfrissebb heti fotónkat az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) MUSE műszerével készítették a csillagászok a távoli NGC 5248 jelű, Caldwell 45 néven is ismert spirálgalaxisról. A Földtől mintegy 59 millió fényév távolságra lévő, az Ökörhajcsár csillagképben megfigyelhető csillagváros nevezetessége, hogy nem is egy, de mindjárt két gyűrű is övezi a központját. Ezeket a gyűrűket csillagontó „forró foltok” rajzolják ki. A csillagontó régiók narancssárgán ragyognak a felvételen. Ezeken a helyeken a szokásosnál sokkal intenzívebb csillagkeletkezés zajlik a galaxis gáz- és poranyagából. A MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) képalkotó spektroszkópiai műszer a VLT négy, egyenként 1,2 méteres főtükörátmérőjű távcsőegységének egyikén, a Yepun nevű teleszkópon működik. A MUSE a látómezejének minden egyes képpontjában egyszerre tudja felbontani a beérkező fényt hullámhossz szerint a színösszetevőire. Ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy olyan összetett fizikai folyamatokat térképezzenek fel kiterjedt objektumokban, mint a ...

2021. október 18.: A chilei Atacama-sivatag Chajnantor-fennsíkján pompás alkonyati fények vonnak drapériát az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) távcsőrendszer égboltot fürkésző antennái mögé. Az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) partnerségével üzemeltetett ALMA a Földön ma működő legnagyobb csillagászati műszer. Az égbolt napnyugta utáni csodálatos narancs- és kékszínű fényei egyúttal egy rövid fizikaórára is lehetőséget nyitnak. A Nap fényéből a légkör gázmolekulái és porszemcséi könnyebben szórják ki a rövidebb, kékebb hullámhosszakat, mint a hosszabb hullámhosszú, vörösebb színeket. A horizonthoz közelítő lenyugvó Nap fénye a légkör mind vastagabb rétegein áthatolva ér el hozzánk, így a látható színképtartományból alkonyatkor már teljesen eltűnnek a kékes árnyalatok. Ezért a Nap és az őt környező égbolt lenyűgöző vöröses színekben játszik. Az ALMA azonban mit sem lát a rőtvörös égbolt káprázatos színkavalkádjából. A távcsőrendszer 66 tányérantennája az emberi szemmel ellentétben egyáltalán nem érzékeny az elektromágneses színkép látható tartományára. Ezek az antennák csak a milliméteres és ...

2021. október 11.: Egy integető ember sziluettje körvonalazódik a chilei Atacama-sivatagban található ESO Paranal Obszervatórium (Paranal Observatory) egyik segédtávcsöve (Auxiliary Telescopes, AT) kupolájának bejárata előtt, amint egymást üdvözlik az éjszakai ég közepén sötét pacaként látható Szeneszsák-köddel. Ez az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope, VLT) négy, egyenként 1,8 méteres segédtávcsövének egyike. A VLT négy óriási, 8,2 méteres távcsőegységéhez (Unit Telescopes, UT) tartozó AT-ket a megfigyelési projektek igényei szerint 30 különböző megfigyelési helyre lehet pozicionálni vágányokon mozgatva, így azok a VLT Interferométer részeiként együtt tudnak működni. Az interferometria nevű eljárás során az interferométer kombinálja az AT-k vagy az UT-k által észlelt égitestekről érkező fényt, ezáltal a kutatók a kozmoszt hihetetlen részletességgel képesek megfigyelni. A Szeneszsák-köd a legnevezetesebb sötét köd az égen. Ezek a sötét ködök a déli féltekén feltűnőbbek, mint az északin. Sok kultúra mintákat tud felfedezni ezekben a sötét ködökben, a chilei mapucse indiánok például pozokonak vagyis vízforrásnak tartják a Szeneszsák-ködöt. Mivel ...

2021. október 4.: Minden családnak megvannak a maga tradíciói, és ezalól az ESO Paranal Obszervatórium munkatársai sem kivételek. Mielőtt elkezdik a megfigyeléseket, kimennek az obszervatórium teraszára, és megnézik a napnyugtát. Ezt örökítették meg ezen a képen is, amikor is az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) egyik 1,8 m-es segédtávcsövénél (Auxiliary Telescopes – ATs) gyűltek össze az emberek. A segédtávcsövek sínek mentén mozgathatóak, és együtt használva azokat egyetlen virtuális műszerként működnek, ami tulajdonképpen a Nagyon Nagy Távcső Ineterferométere (VLTI). A VLTI az interferometria módszerén alapulva egyesíti az egyes távcsövek által összegyűjtött fényt, és ezáltal sokkal élesebb szemmel kémleli a világegyetemet. A VLT ugyanakkor négy rögzített helyzetű, egyenként 8,2 m-es távcsőből áll, amelyek külön-külön is működhetnek vagy együtt a VLTI-vel. A Nap és az égbolt narancssága színét a Föld légköre okozza. A világűrből érkező fényt a földi légkör különböző irányokban szórja attól függően, hogy milyen színű. Amikor a Nap alacsonyan jár a ...

2021. szeptember 27.: E heti fotónkon a lenyugvó Nap fénye festi mélyvörösre a chilei Atacama-sivatag fölött a magasban gomolygó felhőket. A fényképet betölti a vulkanikus Purico-hegység, melynek legmagasabb csúcsa 5703 méteres tengerszint feletti magasságig tör. A hegység előterében egyetlen jármű mozog, felverve az elhagyatott út porát. Tőle távolabb balra egy épületcsoportot és egyetlen tányérantennát vehetünk észre. Ez az ESO által működtetett Atacama Pathfinder Experiment (APEX) rádiótávcső, a Föld egyik legnagyobb magasságban található távcsöve. Az APEX az elektromágneses spektrum infravörös és rádióhullámok közé eső szubmilliméteres hullámhossztartományára érzékeny. Ez a frekvenciasáv kulcsfontosságú a világegyetem leghűvösebb, legporosabb és legtávolabbi képződményeinek az észlelésében. Az APEX az évek során csillagászati jelenségek széles körét vizsgálta. Megfigyelte többek közt napjaink legnagyobb tömegű galaxisainak korai heves életszakaszát, a szupernagy tömegű fekete lyukak által szétszaggatott anyagot, valamint feltérképezték vele a Tejútrendszer fősíkját is. Mivel a világűrből érkező szubmilliméteres hullámhosszú sugárzást a Föld légkörében található vízpára könnyen elnyeli, a legjobb megfigyelőhelyek ...

2021. szeptember 20.: Az e heti, drónnal készített Hét képén az ESO La Silla Obszervatóriumának majdnem az összes teleszkópja látható, amint a 2400 méter magas, nyereg alakú hegy csúcsán kígyóznak a messzeségbe. Egy kép a La Silla családi albumba! A La Silla a chilei Atacama-sivatag szélén található, távol az ember okozta fényszennyezéstől, egy sötét és tiszta égboltjáról híres területen. Ez volt az ESO első obszervatóriuma, amit 1969-ben helyeztek üzembe, és a mai napig jelen van a csillagászati kutatások élvonalában. Évente körülbelül 300 tudományos publikáció jelenik meg, ami a La Silla teleszkópjainak mérését használta. Ezen a képen a legkiemelkedőbb teleszkóp az ESO 3,6 méteres teleszkópja, ami a világ egyik legkiválóbb exobolygóvadász eszközének ad otthont: a HARPS-nak (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher, azaz nagyon pontos radiális sebességgel bolygókat kereső). A HARPS-szal végzett megfigyeléseknek köszönhetően a csillagászok kiderítették, hogy a Tejútrendszerben valószínűleg több milliárd kőzetbolygó található vörös törpék körül a mérsékelt hőmérsékletű zónában ...

2021. szeptember 13.: Ha ránézünk erre a képre, úgy érezhetjük, a feje tetejére fordult a világ. A hét képe ezúttal egyszerre mutatja be az északi és a déli féltekét – a teljes éjszakai égboltot egyetlen elgondolkodtató képen, ahogy a való életben sohasem látnánk. A kép összeállításához Petr Horálek és Juan Carlos Casado fotósok készítettek két felvételt az északi és a déli félteke azonos szélességi fokán lévő obszervatóriumokból. A felső fotó az Instituto de Astrofísica de Canarias Roque de los Muchachos Obszervatóriumában készült a Kanári-szigetek La Palma szigetén, 29 fokkal északra az Egyenlítőtől. Az alsó felvételt pedig az ESO La Silla Obszervatóriumában készítették, a chilei Atacama-sivatagban, 29 fokkal délre az Egyenlítőtől. A digitálisan egymás mellé illesztett fotók egybefüggő képet nyújtanak az éjszakai égboltról. A kép egyik legfeltűnőbb jelensége az a kísérteties fehér fény, amely a középpontból függőlegesen ágazik szét. Ez az állatövi fény, az a jelenség, amelyet a Naprendszert kitöltő porszemcséken megcsillanó napfény ...

2021. szeptember 6.: Ahogyan Atlasz tartja az égboltot az ókori görög mitológiában, úgy „tartja” az ESO VLT távcsőegyüttese a Holdat ezen a különleges képen, amely egy teljes holdfogyatkozás egyik fázisát mutatja a chilei Atacama-sivatagban található Paranal Obszervatórium felett. A felvételt 2021. május 26-án készítette Yuri Beletsky. A Hét képe sorozat legújabb tagjának elkészítése részletes tervezést igényelt a fotós részéről. Gondos számítások alapján választotta ki a Paranaltól kilenc kilométerre keletre fekvő helyszínt, ahonnan nézve a fogyatkozás közben lenyugvó Hold rövid ideig éppen a távcsövek hajnali szürkületben már halványan derengő kupolái felett látszott. Teljes holdfogyatkozás akkor következik be, amikor a Nap, a Föld és a Hold egy vonalba kerülnek, mégpedig úgy, hogy a Föld a Nap és a Hold között van. Ilyenkor a Föld kitakarja a közvetlen napfényt, és a Hold felszínéről csak a földi légkör által szórt, a Holdnak vöröses színt adó fény tükröződik vissza. Mivel a Föld légköre megszűri a Nap fényét, a ...

2021. augusztus 30.: Vajon milyennek látja egy hal a Tejutat? Ennek a képnek köszönhetően, amely galaxisunkat ábrázolja, lehet némi fogalmunk róla. A felvétel halszemoptikával készült a paranali Lakóépület (Residencia) bejáratánál a Paranal Obszervatórium alaptáborában, az ESO Nagyon Nagy Távcsövétől (VLT) 3 kilométerre. A Lakóépület valóságos „csillagászoázis”. Az Atacama-sivatagban helyezkedik el, bolygónk egyik legszárazabb vidékén, mégis egy olyan kényelmes és modern épület, ahol az ESO munkatársai és a vendégkutatók a pihenőidejüket tölthetik hosszú ott-tartózkodásuk alatt, és amely ellenáll az extrém helyi időjárási viszonyoknak. A Lakóépület egy részben földalatti építmény egy 35 méter széles, üveggel fedett kupolával, amely beengedi a természetes fényt, valamint egy úszómedencével, amely nemcsak segít a személyzet pihenésében, de hozzájárul az épület párásításához is. A Lakóépület homlokzata a mindössze 12 kilométerre lévő Csendes-óceánra néz. Déli elhelyezkedésének köszönhetően a Paranal egyedülálló kilátást nyújt a Tejútra. Becslések szerint a Tejútrendszer néhány százmilliárd csillagot tartalmaz. Legtöbbük a galaktikus síkban fekszik, és fényük az ...

2021. augusztus 23.: Meteor fénylik fel éjszaka a chilei sivatagban, a Paranal Obszervatórium egén. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) a fotónkon látható három egysége, valamint egyik segédtávcsöve vált tanújává egy meteoroid Naprendszeren átívelő utazásának a végét jelentő látványos fényjelenségnek. A meteoroidok a Naprendszerben bolyongó, a kisbolygóknál kisebb fém- és kődarabok. Ha belépnek a Föld légkörébe, a gázmolekulákkal való súrlódás miatt felhevülnek és elpárolognak, míg csupán egy fényes nyom marad vissza belőlük az égen. Ezt a jelenséget nevezzük hullócsillagnak, vagy meteornak. Ha egy meteoroid kellően nagy, akkor nem semmisül meg teljesen a légkörben, hanem kisebb-nagyobb maradványai lehullanak a földre. Ezeket a maradványokat meteoritoknak nevezzük. A fényes nyom színe a meteoroid kémiai összetételéről árulkodik. A zöld szín magnézium, míg a sárga vas jelenlétére utal. A kupolák fölötti égbolt diffúz vörös fényét a Föld légkörének oxigénje és nitrogénje bocsátja ki. Az ESO VLT távcsőrendszere a világ legfejlettebb optikai ...

2021. augusztus 16.: Sötét vonalak éktelenítik a chilei égboltot az ESO Paranal Obszervatóriuma felett, mintha a Tejút legfényesebb régiója bújócskát játszana az ESO VISTA teleszkópjával. Az úgynevezett Nagy Hasadék sűrű gáz- és porfelhőkből áll, amelyek a Naprendszer és a Tejútrendszer belső tartományai között helyezkednek el. Ezek a felhők szinte teljesen elnyelik a galaxis központjában lévő több milliárd csillag látható fényét. A csillagászok az infravörös és a rádiósugárzás elemzésével azonban képesek vizsgálni a belső Tejútrendszert, mert ezek anélkül haladnak át a felhőkön, hogy elnyelődnének – így szó szerint átlátunk a Nagy Hasadékon. Az ESO Paranal Obszervatóriumában működő VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) égboltfelmérő teleszkóp azon a hegycsúcson kapott helyett, amelyik szomszédos az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope – VLT) által elfoglalt csúccsal. Ez az infravörös tartományban működő, csillagok vizsgálatával foglalkozó egyik legnagyobb teleszkóp, ami segít a csillagászoknak feltérképezni a Világegyetemet, és fényt deríteni olyan kozmikus rejtélyekre, mint ...

2021. augusztus 9.: A Tejút lenyűgöző íve, karöltve a Magellán-felhőkkel (balra) látható a chilei éjszakai égbolton, az ESO Nagyon Nagy távcsövének (Very Large Telescope, VLT) otthont adó Paranal Obszervatórium vezérlőépületéből. A Tejútrendszer 100 000 és 200 000 fényév közötti átmérőjű, és a Napunkon kívül csillagok milliárdjai alkotják. A Tejút-ív bal felső részén lévő fényes terület, a galaktikus központ 27 000 fényévre található. A Napnak közel 250 millió évre van szüksége, hogy megkerülje a Tejútrendszer közepét, és kialakulása óta körülbelül 20 alkalommal tette ezt meg. A Nagy- és a Kis-Magellán-felhő csupán kettő a Tejútrendszer galaktikus szomszédai közül. Körülbelül 160 000 és 200 000 fényév távolságban keringenek a galaxisunk körül. Ezeknek a törpegalaxisoknak szabálytalan az alakjuk, valószínűleg az egymás, illetve a galaxisunk közötti gravitációs kölcsönhatások következtében. Ha a távcsövek a Paranal Obszervatórium szemeinek tekinthetőek, akkor az irányítóépület lenne az agya. Különböző irodákkal együtt a vezérlőteremnek ad otthont, ahonnan az összes ...

2021. augusztus 2.: Egy apró bolygónak tűnik ugyan, de az e heti Hét képe valójában az ESO La Silla Obszervatóriumát örökíti meg, a sztereografikus projekciónak nevezett fényképészeti eljárás segítségével, amelynek során egy sík képet gömbfelületre vetítenek. Az ESO-család számos eszközének otthont adó La Sillát 1969-ben avatták fel. Azon túl, hogy ez volt az ESO első obszervatóriuma, rengeteg tudományos és technikai elsőség élvonalában is jelen volt. Az ESO úttörő, 3,58 méteres Új Technológiájú Teleszkópja (New Technology Telescope, NTT) volt a világon az első, számítógép által vezérelt, más néven aktív főtükrű távcsöve, ami megalapozta az utat az ESO Nagyon Nagy Távcsövéhez (Very Large Telescope, VLT), ahol mind a négy 8 méteres tükör aktív. Az ESO 3,6 méteres teleszkópjához szerelt eszköz, a High Accuracy Radial velocity Planet Searcher (nagyon pontos radiális sebességgel bolygókat kereső, HARPS) egy rendkívül sikeres exobolygóvadász, egyebek mellett az első olyan Föld-szerű bolygó felfedezője, amely egy csillag lakhatósági zónáján belül kering. A „La ...

2021. július 26.: A világűr nagy része majdnem tökéletesen üres. Kivételt képeznek például az olyan helyek, mint az ESO VST (VLT Survey Telescope) távcsövével rögzített képen látható, HCG 86 katalógusjelzésű galaxiskvartett által elfoglalt térrész. A négy galaxis kb. 270 millió fényévre van tőlünk a Nyilas (Sagittarius) csillagkép irányában, és a Földről nézve háromszögalakot formáz: három galaxis a csúcsokat jelöli ki, egy pedig nagyjából az egyik oldal felezőpontjában helyezkedik el. Az elnyúlt galaxistól jobbra látható fényes objektum nem része a csoportnak. A HCG mozaikszó feloldása Hickson Compact Group. Az elnevezést olyan, 4–10 galaxist számláló csoportok megjelölésére használják, amelyek tagjai fizikailag is közel vannak egymáshoz. Kompaktságuk miatt az ilyen csoportokban a tagok gyakran lépnek kölcsönhatásba egymással, ami aztán néha a galaxisok összeolvadásához is vezet. A HCG 86 képét a Rossella Ragusa (Istituto Nazionale di Astrofisica, Olaszország) által vezetett csillagászcsapat rögzítette a VEGAS (VST Early-type Galaxy Survey) felmérés keretében. „A VST-vel azokat a nagyon halvány ...