A hét képe

2019. január 14.: Az ESO eheti képén több száz égitest látható, köztük csillaghalmazok, ködök, porfelhők és távoli galaxisok — melyek közül a két legfigyelemreméltóbb a Kis- és a Nagy Magellán-felhő, a felvétel jobb felső részében. De van még valami a felvételen az otthonunkhoz sokkal közelebbről. A kép jobb szélén egy ezüst ív húzódik az égbolt háttere előtt. Ez az ív valójában két, egymáshoz közeli vonal, és két, a Föld körül keringő Iridium távközlési műhold napelemtábláiról visszaverődő napfény okozza őket. Bár most még elhagyatott, ám a chilei Atacama-sivatagnak ez a száraz és kopár része hamarosan megtelik élettel. Egy közelmúltban meghozott döntés értelmében itt fog felépülni a Cserenkov Távcsőhálózat (Cherenkov Telescope Array – CTA) déli egysége, egy 99 parabolatükörből álló különleges műszeregyüttes, ami a helyszín lenyűgöző égboltját fogja vizsgálni nagy energiájú gamma-sugarak nyomai után kutatva. A gamma-sugárzás rendkívül nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amelyet a világegyetem legforróbb és legszélsőségesebb égitestjei bocsátanak ki – szupernagy tömegű fekete ...

2019. január 7.: A Szűz csillagkép szívében egy csodaszép kozmikus drágakő bújik meg – a Messier 61 (M61) galaxis. Ennek a ragyogó spirálgalaxisnak a korongja pontosan a Föld felé irányul, így szerkezete lélegzetelállító látványt nyújt. A tekervényes, gázt és port tartalmazó spirálkarok csillagok milliárdjaival vannak telehintve. Ez a galaxis olyan, mint egy nyüzsgő csomópont gyors csillagkeletkezéssel, valamint a közepén egy nagy tömegű kompakt csillaghalmazzal és egy szupernagy tömegű fekete lyukkal. A Messier 61 a több mint ezer galaxist tartalmazó Virgo-halmaz egyik legnagyobb tagja, és amely halmaz annak a Virgo-szuperhalmaznak a közepén helyezkedik el, amihez a Tejútrendszerünk is tartozik. Ezt a ragyogó szépséget 1779-ben fedezték fel, és azóta is újra meg újra megragadja a csillagászok figyelmét. A felvétel még 50 millió fényév távolságban is teljes pompájában mutatja a lenyűgöző M61-et a galaxisokkal teleszórt sötét ég előtt. A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült, amelynek célja, hogy az ESO távcsöveivel érdekes, vizuálisan látványos ...

2018. december 31.: Az ESO fotós nagykövete, Petr Horálek készítette ezt a panorámaképet a chilei Atacama-sivatagban található ESO Paranal Obszervatóriumáról. A kép az esti szürkületben, a naplemente utáni pillanatokban készült, amikor az ég sárga, narancssárga, vörös és kékeslila színekben pompázik, és a sivatag vöröses árnyalatát kiemelik a lágy fények. Ezt a napszakot alkonyatnak hívjuk, de kék óraként is ismert (az ég színéről elnevezve). A kék órai fények egyedülálló és földöntúli tulajdonsága kiérdemelte az édes fény nevet is a művészek és fényképészek között. A kép közepén lévő Vénusz bolygó kiemelkedik a rózsaszín égből, míg a Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope, VLT) a Cerro Paranal hegy tetején terül el a kép jobb oldalán. Az Androméda-galaxis a maga jellegzetes ovális alakjával is halványan látszik a VLT négy 8,2 m-es távcsőegységétől jobbra. Az Androméda az ég északi félgömbjén található objektum, a paranali távcsövek beállításának biztonsági határán belül éppen csak megfigyelhető.

2018. december 24.: Kevés embernek adatik meg, hogy egy olyan hatalmas távcsövön át élvezhesse a Hold látványát, mint az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope – VLT). A Chilében működő Paranal Obszervatórium csillagászainak nemrég ebben a kivételes szerencsében volt részük, amikor az egyik távcsőről leszerelték a VIMOS (VIsible Multi-Object Spectrograph) nevű műszert. A VLT UT3 távcsőegységéről nyugdíjazott eszköz egy fejlesztési program keretében végleg átadja helyét a hamarosan érkező CRIRES+ (CRyogenic InfraRed Echelle Spectrograph) műszer részére. A VIMOS különlegesen termékeny csillagászati műszer volt. A spektrográf több ezer távoli galaxist figyelt meg abból az időszakból, amikor a világegyetem kora a jelenleginek csupán egyharmada volt. E megfigyelések révén feltérképezték a távoli galaxisok térbeli eloszlását, és megmérték fizikai tulajdonságaikat. A VLT érzékeny műszereit, köztük a VIMOS-t is arra tervezték, hogy sok milliárd fényévre lévő halvány égitesteket figyeljenek meg. Emiatt a közeli és fényes égitestek, mint a Naprendszer holdjai túlzott fényességük révén gyorsan telítésbe vinnék ezeket az ...

2018. december 17.: Ahogy közeledik a 2018-as év vége, a legjobb kívánságainkat küldjük minden kedves olvasónknak és követőnknek! Az Európai Déli Obszervatórium minden munkatársa nevében boldog ünnepeket és sikeres évkezdést kívánunk 2019-re! Link: Karácsonyi üdvözlőkártya 2018

2018. december 10.: Az R Aquarii nevű rendszer egy nagy és változékony köd által körbeölelt szimbiotikus kettőscsillag. A szimbiotikus rendszereket két, egymással egyenlőtlen és összetett kapcsolatban álló csillag, egy fehér törpe és egy vörös óriás alkotja. A rendszerben a nyugalom megzavarására alkalmas folyamat, csillagkannibalizmus zajlik. Ennek során a fehér törpe anyagot nyel el a hatalmasra fúvódott társából. A megkínzott vörös óriás és az instabil fehér törpe időnként anyagot vet ki, ami hátborzongató formákat öltve, hurkokat és sávokat képezve spriccel szét. Ezeket a különleges formákat figyelhetjük meg a képeken. A mai különleges, összehasonlítható képpárunkon az égitestek földi távcsövekkel nagyon ritkán megörökíthető dinamikus fejlődésének egy kivételes esete vehető alaposan szemügyre. A két felvétel rögzítése között 15 év telt el. Kozmikus időskálán csupán szempillantás ez, mégis csodálatos lehetőséget nyújt a számunkra, hogy bepillantást nyerjünk egy igazán dinamikus égi rendszer formavilágának változásaiba. A felvételek az R Aquarii időbeli fejlődése mellett az észlelési technikánk időközben bekövetkezett javulását is ...

2018. december 3.: A Hét képe sorozat legújabb, látványos alkotása a Chilében működő ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszer, valamint a NASA/ESA Hubble-űrtávcső által gyűjtött adatok kombinálásával készült, és a Tejútrendszer legnagyobb tömegű fiatal csillaghalmazainak egyikét, a Westerlund 1 jelűt ábrázolja. Igazán izgalmassá az teszi a képet, hogy a Westerlund 1 néhány óriáscsillagából kinyúló, üstökösökre hasonlító anyagcsóvák is láthatók rajta. Ilyen csóvák nagy sűrűségű, állandó csillagszelekben jönnek létre, amelyekben a halmaz csillagaiból anyag áramlik kifelé. A jelenség hasonlít ahhoz, ahogyan az üstökösök mindenki által ismert gyönyörű csóvái is kialakulnak. A Naprendszerben az üstökösök magból kinyúló csóvái a Napból kiáramló részecskék alkotta napszél hatására jönnek létre. Ennek következtében az üstököscsóvák mindig a Nappal ellentétes irányban húzódnak. Ehhez hasonlóan a vörös szuperóriás csillagok képen látható csóvái is a halmaz centrumától kifelé mutatnak, aminek okozója valószínűleg a Westerlund 1 középpontja körül csoportosuló több száz nagy tömegű, forró csillag által keltett egyedi csillagszelek nagy intenzitású „eredője”. Az ...

2018. november 26.: Ez a fotó az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Extremely Large Telescope, ELT) műszaki épületének jövőbeli helyét mutatja— és az építkezés már jócskán előrehaladt! Ez az építmény a Cerro Armazones-en készülő ELT fő karbantartó központja lesz. Helyét az ESO Paranal Obszervatóriumában, a chilei Atacama-sivatagban jelölték ki. A háttérben az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope, VLT) látható a Cerro Paranal csúcsán. Az ELT 39-méteres főtükre 798 hatszögletű darabból fog állni, amit nagyon nagy pontosságú szenzorok fognak vezérelni. Ezzel a technológiával - amit aktív optikának hívnak -, lehetséges lesz az, hogy a távcső folyamatosan mozgassa az egyes tükörszegmenseket, azért, hogy kiküszöböljék az olyan zavaró hatásokat, mint a hőmérséklet, gravitáció vagy a szél nyomása, ezáltal a tükör felülete mindig tökéletes marad, és így a megfigyeléseket mindig a lehető legoptimálisabb módon végezhetjük. A kívánt optikai minőség fenntartásához arra is szükség van, hogy a kolosszális tükröt rendszeresen letisztítsák, mossák és új bevonat kerüljön rá. ...

2018. november 19.: Ezen a színes képen az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben található Rozetta-köd egy részletét láthatjuk. Ennek az emissziós ködnek a gázanyagát a benne található csillagok sugárzása gerjeszti fénylésre. Bár a Rozetta-köd egy tipikus emissziós köd, unalmasnak azonban semmiképp sem nevezhető! A gázködök az égbolt legcsodálatosabb látványosságai közé tartoznak, számos csillagászati távcsővel készült lenyűgöző felvételen találkozhatunk velük. Közéjük tartozik ez a fotó is. Az ehhez hasonló ködöket alkotó gáz- és poranyagból csillagok új generációja születik a szemünk előtt. Kezdetben ezek a fiatal csillagok az őket létrehozó porfelhőkbe burkolóznak, ezért a látható fény tartományában nem tudjuk megfigyelni őket. Bizonyos idő elteltével azonban a csillagok elfújják ezeket a sűrű felhőket, erős sugárzásuk pedig kijut a tágabb környezetükbe, ami ionizáló hatása révén fényes ragyogásra készteti az ott található gázanyagot. A felsorolt fázisokat mind megfigyelhetjük a fenti felvételen. A ragyogó gáz és a sötét poranyag keveréke a felhőbe ágyazott csillagok sugárzásának hatására bonyolult alakzatokba rendeződik, mintha tüzet ...

2018. november 12.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT, Very Large Telescope) egy példátlan képsorozatot készített, amelyen látható a béta Pictoris b exobolygó útja a szülőcsillaga körül. Ezt a fiatal, nagy tömegű exobolygót eredetileg 2008-ban fedezték fel a VLT NACO műszerének segítségével. Ugyanaz a kutatócsoport követte az exobolygót 2014 végétől egészen 2016-ig a SPHERE (Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet REsearch), egy másik VLT műszer segítségével. A Béta Pictoris b ezután olyan közel haladt el a csillaghoz, hogy egyetlen műszer sem tudta felbontani őket. Majdnem két évvel később, miután látszólag egyesült a csillag képével, a béta Pictoris b most kikerült a csillag közeléből. Az újbóli megjelenését szintén a SPHERE kapta le. A teljes képsorozatból, a Béta Pictoris csillag fényes ragyogását kitakarva, egy lenyűgöző és különleges gyorsított felvétel készült a béta Pictoris b hosszú periódusú keringéséről. A SPHERE közvetlenül fedezte fel béta Pictoris b-t, így fedezte fel, nem pedig közvetett módszerekkel. A legtöbb ismert exobolygót közvetett módszerekkel ...

2018. november 5.: Ez a valaha nagyon elfoglalt, eget fürkésző szem ma is vágyakozva néz felfelé a hegycsúcson lévő otthonából. Az antenna a chilei Atacama-sivatagban található ESO La Silla Obszervatórium ma már nem működő műszere, a Svéd–ESO Szubmilliméteres Teleszkóp (Swedish-ESO Submillimetre Telescope, röviden SEST). A SEST 2003-ban fejezte be az észleléseket, teret engedve az APEX (Atacama Pathfinder Experiment) teleszkópnak és az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszernek, mindkettőt Chile Atacama-régiójában, a Chajnantor-fennsíkon telepítették. Fénykorában a SEST volt a déli félteke legnagyobb szubmilliméteres távcsöve: új utakat nyitott a Tejútrendszer leghidegebb területeinek tanulmányozásában, ahol a kozmikus gázból és porból a csillagok éppen csak elkezdenek kialakulni. A képen a SEST felett a Tejútrendszer ragyogó sávja emelkedik. A fényfolyóban stílusosan néhány olyan nagy csillagkeletkezési régió is megfigyelhető, amelyek megértésében a teleszkóp is segítségünkre volt. Valójában a fotón a Tejútrendszer adott helyről észlelhető része szinte teljes egészében látható – részben az antenna felett az égbolton, részben pedig a ...

2018. október 29.: A rendkívül nagy távcsövek korszaka már a küszöbön van – és új alapokra fogja helyezni tudásunkat az Univerzumról. Az ESO Rendkívül Nagy Távcsöve (Extremely Large Telescope, ELT) már épül a távoli Atacama-sivatagban, Chilében: ez a forradalmi teleszkóp egyedül több fényt fog összegyűjteni, mint 200-nál is több Hubble-űrtávcső. Mint a neve is sugallja, a távcső valóban kolosszális. Az ESO obszervatóriumok távcsöveibe épített, a fényt összegyűjtő főtükrök közül jelenleg a legnagyobb 8,2 méteres, a Nagyon Nagy Távcső (VLT) egységeiben. A lenyűgöző VLT-tükrök azonban el fognak törpülni az ELT hatalmas, 39 méteres főtükre mellett! Ekkora méretű, tudományos célokra alkalmas tükör megalkotása egyetlen tömbből azonban egyszerűen lehetetlen – az ELT főtükre valójában 798 darab 1,4 méteres, hatszögletű, méhsejtszerűen elrendezett tükörből fog összeállni. Egy ilyen szerkezet számára a megfelelő helyszín megtalálása sem egyszerű feladat. A sikeres csillagászati megfigyelések nagy tengerszint feletti magasságban száraz, fényszennyezéstől nem érintett környezetet igényelnek, az ELT alapjainak azonban nagy hely is ...

2018. október 22.: Ezt a felvételt a csillagászok az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózattal készítették a Tejútrendszer központjában megbújó szupernagy tömegű fekete lyuk, a Sagittarius A* környezetéről. A láthatatlan központi égitest helyét kis kör jelöli. A legfrissebb kutatások meglepő eredményei szerint a központi fekete lyuk körül kis méretű csillagközi gáz- és porfelhők keringenek hatalmas sebességekkel. Most először mutatták ki a csillagászok ezeket a hidrogénben gazdag molekulafelhőcskéket. A felvétel valójában a molekulák, így például a szén-monoxid eloszlását mutatja, ami a molekulafelhőcskék második leggyakoribb összetevője. Ezek a felhőfoszlányok tőlünk 26 000 fényévre találhatóak, és a fekete lyuktól kevesebb mint egy fényév távolságban keringenek nagy sebességgel. A központi fekete lyuk körül régebben áramló hatalmas felhőkből mára visszamaradt kicsiny felhőcskék az ALMA különösen nagy felbontásának köszönhetően váltak láthatóvá. A korábbi felhőket a fekete lyuk gravitációjának árapályerői szaggatták szét sűrűbb darabokra, valamint egy rövid életű ritkább komponensre. Ez utóbbi diffúz gázról a Sagittarius A* rajta áthaladó szinkrotronsugárzásában ...

2018. október 15.: 2018. október 13-án, szombaton az ESO garchingi központja Németországban megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt az évente megrendezett ESO Nyílt Nap alkalmából. A többi garchingi, szomszédos tudományos intézettel közösen az ESO olyan közvetlen tapasztalatszerzésére hívta az érdeklődőket, melynek során megismerhették a világ vezető földfelszíni csillagászati szervezetének munkáját. Az idei Nyílt Nap keretében az idén áprilisban megnyílt ESO Supernova Planetárium és Látogatóközpontban is eseménysorozat zajlott. A látogatók türelmetlenül várták a 11 órai nyitást, készen arra, hogy elmerüljenek a különböző programok nyújtotta lehetőségekben. 5200 látogató használta ki az alkalmat, hogy szakcsillagászok válaszoljanak a kérdéseikre, és betekinthessenek a kutatás élvonalába tartozó szervezet kulisszái mögé. A program élő kísérleteket, vezetett látogatásokat, az ESO több obszervatóriumát bemutató kiállítást, ESO-csillagászok előadásait és az ESO chilei telephelyeivel létesített élő kapcsolatot is kínált. Amennyiben Ön részt vett a Nyílt Nap 2018-as eseményein és képeket is készített, megoszthatja velünk az Ön ESO képei Flickr csoportban.

2018. október 8.: A képen látható homokóra formájú objektum, a CK Vulpeculae valószínűleg fajtája valaha katalogizált legidősebb egyede. Az eredetileg nóvának vélt szokatlan alakú maradvány helyes besorolása hosszú éveken keresztül nagy kihívásnak számított. Eredetére számos lehetséges magyarázat merült fel, majd bizonyult helytelennek. Ma úgy véljük, hogy két csillag összeütközésének eredményét látjuk – bár arról még zajlik a vita, hogy azok milyen típusú csillagok lehettek. A CK Vulpeculaet 1670. június 20-án fedezte fel egy francia szerzetes és csillagász, Dom Anthelme. Első feltűnésekor szabad szemmel is könnyen látható volt, a következő két év során azonban fényessége folyamatosan változott, kétszer is eltűnt, majd újra megjelent, hogy aztán végleg elhalványuljon. AA 20. században a csillagászok rájöttek, hogy a legtöbb nóva megmagyarázható egy kettős rendszer egymáshoz közel keringő csillagainak kölcsönhatása során bekövetkező megszaladó termonukleáris reakciókkal. A CK Vulpeculae körül megfigyelhető köd tulajdonságai – sok-sok éven át töprengésre késztetve a csillagászokat – azonban nem illeszkednek ebbe a modellbe. A ...

2018. október 1.: Beköszöntött az ősz, az északi félteke mérsékelt égövi részének színei lassan megváltoznak. Az ESO fotónagykövete, Petr Horálek által készített felvétel a németországi Garchingban található ESO-központot mutatja, amelynek környezete az arany csodálatos árnyalataiban pompázik. Bolygónk nem minden területe lehet részese az ősz csodájának: a forró égövi területeken az év során csak keveset változik a besugárzás mértéke, a sarki régiókban pedig nincs átmenet a nyár és a tél között. Csak az északi és déli mérsékelt égövi területek lehetnek tanúi a levelek szeptemberben kezdődő lehullásának, a természet készülődésének a következő márciusig tartó téli álomra. De miért változik meg a levelek színe? Ahelyett, hogy megpróbálnák elviselni az őszi és téli hónapokra jellemző kevesebb fényt és alacsony hőmérsékletet, az ún. lombhullató növények inkább a teljes nyugalmat választják – az ősz pedig a téli álomra való felkészülés időszaka számukra. A növények a leveleikben elkezdik teljesen lebontani fő és legértékesebb pigmentjüket, a klorofillt, amely a napfény zöld ...

2018. szeptember 24.: A chilei Atacama-sivatag egy Magyarországnál is nagyobb kiterjedésű, több mint 100 000 négyzetkilométeres száraz, kopár vidék. Ám a ma üzemelő legnagyobb földi csillagászati programban, az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) távcsőrendszerrel dolgozó csillagászok a legfontosabb megfigyeléseiket a milliméteres hullámhosszakon végzik. Ehhez pedig ideális az Atacama-sivatag időjárása. Az ALMA központi épületei, az Operations Support Facility (OSF) 2900 méteres tengerszint feletti magasságban épültek meg az Andok-hegységben. A csillagászok, technikusok és mérnökök innen vezérlik a 66 antennaegység mindegyikét, amelyek további több mint 2000 méterrel feljebb, a Chajnantor-fennsík 5000 méteres magasságában dolgoznak. Az antennák eljuttatása erre a fennsíkra komoly kihívást jelentett a mérnökök számára. Ebben segít Otto és Lore! Ezeket a szelíd óriásokat – melyek egyike látható fotónkon – kifejezetten arra tervezték és építették meg Németországban, hogy a 100 tonnás műszereket az OSF és a Chajnantor közötti 28 kilométeres úton szállítsák. A fennsíkon céljukhoz érve milliméteres pontossággal tudják az antennákat a helyükre letenni. Ez ...

2018. szeptember 17.: A képen egy törpegalaxist látunk a déli féltekéről megfigyelhető Főnix csillagképben, mely érthető okokból, a Főnix Törpegalaxis nevet kapta. A Főnix Törpegalaxis azért különleges, mert nem klasszifikálható a törpegalaxisok; szokásos osztályozási rendszere szerint; miközben alakja alapján szferoidális törpegalaxis lenne - amely nem tartalmaz csillagkeletkezéshez elegendő mennyiségű gázt - kutatások során egy gázfelhőt azonosítottak a közelében, ami a közelmúltban bekövetkező csillagkeletkezésre, valamint fiatal csillagok jelenlétére utal. A gázfelhő nem magában a galaxisban található, ugyanakkor gravitációsan kötött hozzá - ami azt jelenti, hogy idővel vissza fog zuhanni a galaxisba. Mivel a felhő közel van a galaxishoz, valószínűsíthető, hogy a folyamat, amely révén kiszakadt abból jelenleg is tart. A gázfelhő tanulmányozása után a csillagászok azt gyanítják, hogy a kidobódás legvalószínűbb oka a galaxisban bekövetkező szupernóva-robbanások hatása lehet. A kép elkészítéséhez felhasznált adatokat az ESO archívumából választották ki a Rejtett Kincsek elnevezésű verseny részeként.

2018. szeptember 10.: Augusztus 5. és 19. között rendezték meg a 2018-as nyári csillagászati tábort (AstroCamp 2018), amelynek a Portugália északi részén fekvő Corno de Bico Tájvédelmi Körzet Környezetvédelmi Oktatásért és Nevelésért Központ adott otthont. A tábor középiskolásoknak szervezett nyári csillagászati program célja, hogy olyan fiatalokat hozzon össze, akiknek esetleg különböző a háttere és az élethelyzete, de egy a szenvedélye: a csillagászat. A kéthetes tábor alatt az Európai Unió országaiból érkezett 15 és 18 év közötti korú, a csillagászat iránt lelkesedő tanulók előadásokon vettek részt, skype-beszélgetéseket folytattak több ország kutatóival, a világ legnagyobb távcsöveivel gyűjtött adatok feldolgozását célzó számítógépes projekteken dolgoztak, és természetesen éjszakai észleléseket is végeztek. A tábori élményt a közösségi aktivitás különböző formái színesítették, mint például a túrázás, sport, segítő tevékenységek, de a filmek, dokumentumfilmek sem maradhattak ki a sorból. Bár már 2012 óta fut, a tábor csak 2016-ban vált nemzetközivé. Az ESO 2017-ben támogatta először a megrendezését, mégpedig azzal, hogy ...

2018. szeptember 3.: Az ESO Észak-Chilében található La Silla Obszervatóriuma páratlan látványt kínál az oda telepített távcsövek részére. Nem csak a kozmoszra, de a régió elhagyatott, ám csodálatos tájegységeire is. Ez az Alberto Ghizzi Panizza által, az ESO Új Technológiájú Távcsövéhez (New Technology Telescope, NTT) vezető útról készült kép La Sillát mutatja a fenséges Tejúttal, ami összetéveszthetetlen módon vág utat magának a felettünk elterülő éjszakai égbolton keresztül. A kép közepén büszkén trónol az ESO 3,6 méteres, a bolygóvadász HARPS-műszernek otthont adó távcsöve. Alatta csücsül a TAROT (Télescope à Action Rapide pour les Objets Transitoires) távcső apró szürke és fehér, szarkofágnak is becézett kupolája. A jobb szélen a leszerelt, ezüstben ragyogó, 15 méteres Svéd-ESO Szubmilliméteres Távcső (SEST) látható egy magányos csúcson, míg az úttól balra, az előtérben, a Svájci 1,2-méteres Leonhard Euler távcső hullámlemezzel bevont fehér kupolája vonja magára a figyelmet. La Silla az Atacama-sivatag déli részén, 2400 méteres magasságban található, 600 kilométerre északra ...