A hét képe

2018. június 25.: A Mars és a Jupiter között elhelyezkedő, fánk alakú aszteroidaöv tele van sziklás testekkel és törmelékkel. A széttöredezettség ellenére az itt található tömeg tekintélyes, a Hold tömegének 4 százalékára tehető! Ennek a tömegnek a jelentős része két égitestbe zárva őrződött meg: az egyik a Ceres, a törpebolygó, ami önmagában ennek a tömegnek a harmadáért felelős, míg a másik a Vesta kisbolygó, ami a kisbolygóöv tömegének kilenc százalékát birtokolja. Képünk a Vestát ábrázolja. A Vestát nemrég megfigyelte az ESO Nagyon Nagy Távcsövére (VLT) szerelt SPHERE/ZIMPOL műszer is - a SPHERE un. MISTRAL algortimussal előállított képe a bal oldalon látható, míg a jobb oldali panel az összehasonlítás kedvéért egy űrből készült, szintetikusan összeállított képet mutat. A SPHERE (Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet REsearch instrument), egy nagy hatékonyságú bolygókereső és direkt leképezést lehetővé tevő műszer. A ZIMPOL a SPHERE egy alrendszere: kis méretű objektumokról - mint amilyen a Vesta - nagyok éles kép készítését lehetővé ...

2018. június 18.: Ezen a Chile északi részéből készített látványos felvételen az azonnal felismerhető fenséges Orion (Vadász) csillagkép „lóg” (fejjel lefelé) az ESO La Silla Obszervatórium3,6 méteres távcsövét a nemrégiben üzemen kívül helyezett Coudé segédteleszkóppal összekötő keskeny átjárón. Az ESO egyik asztrofotós nagykövete, Jurij Belecki által készített hosszú expozíciójú képet közelebbről megvizsgálva számos érdekes dolog figyelhető meg, például egy mesterséges hold áthaladása által okozott (a felvétel jobb oldala felé húzódó) fénycsík a távcsőkupola mögött. A Barnard-hurok néven ismert, szupernóva-maradványnak gondolt halvány emissziós köd éppen csak feltűnő vöröses ívként övezi a fényes Orion-ködöt. Az összekötő átjáró alatt, azzal párhuzamosan a Tejútrendszer sötét porsávjai szaggatják meg a csillagos égboltot. Az ESO 3,6 méteres távcsövén működik a HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográf, a csillagászat történetének egyik legpontosabb és legproduktívabb bolygóvadász-műszere.

2018. június 11.: Sok csillagászati távcső áll össze egynél több tükörből vagy antennából. Az ESO chilei Paranal Obszervatóriumában működő Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope, VLT) például négy elsődleges távcsőből, valamint négy kisebb, mozgatható kiegészítő távcsőből, vagyis összesen nyolc független szerkezetből áll össze. De még ez is eltörpül az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rendszer mellett, amelyet a chilei Andokban, a Chajnantor-fennsíkon felállított nem kevesebb mint 66 antenna alkot! Az ALMA antennái egyenként is lenyűgöző méretűek. A Chajnantor-fennsík maga 5000 méter tengerszint feletti magasságban terül el, míg a kiszolgáló-létesítmények (Operation Support Facility, OSF) szintén jelentős 2900 m magasságban épültek fel. Minthogy az antennákat nem a zord fennsíkon építik meg, önmagában is komoly feladatot jelent azok szállítása az OSF és a Chajnantor között. Ennél a munkafázisnál lép színre Otto és Lore. Ez a neve a két, speciálisan erre a célra tervezett és épített szállítójárműnek, a két ALMA transzporternek — ők sárgállnak ezen a fényképen. ...

2018. június 4.: Az ESO chilei La Silla obszervatóriuma akaratlanul is minden irányból rendkívül fotogén. Természetesen a szokatlan és kreatív nézőpontokból nézve is, mint ezen a felvételen! Ezt a különleges panorámafelvételt az ESO Fotósnagykövete, Petr Horálek készítette. „Kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e örökíteni a Világegyetem titokzatos színeit speciális felszerelés nélkül is.” – magyarázta, hozzátéve, hogy a fényképhez az ihletet Christopher Nolan Csillagok között (Interstellar) című filmjének egy posztere adta. „La Sillán tényleg a csillagok között érezheted magad, és ezt az érzést meg is tudod örökíteni!” Petr kétségkívül sikerrel járt a Világegyetem szépségének képi megragadásában. A Tejút fenséges sávja átöleli az égboltot, hidat képezve La Silla két lakója, a 3,6 méteres ESO távcső (balra), és a Svéd—ESO szubmilliméteres távcső (Swedish-ESO Submillimetre Telescope, jobbra) között. A két közeli galaxis, a Nagy- és Kis-Magellán-felhők kettőse is megfigyelhető, a Tejút sávja fölött lebegve a felvétel jobb felső részében. A fotó közepén szétfolyó fényes vörös folt a Gum ...

2018. május 28.: Az ESO Hét képe az NGC 5643 katalógusjelű galaxis központi vidékét ábrázolja. Ez a Seyfert-típusú galaxis tőlünk 55 millió fényévre, a Farkas csillagkép irányában látható. A Seyfert-galaxisok középpontja rendkívül fényes, az elméletek szerint az ott található szupernagy tömegű fekete lyuk által elnyelt anyagnak köszönhetően. A központot azonban vastag por- és galaxisközi anyagfelhők takarják el a tekintetünk elől. Így aztán nem könnyű a Seyfert-galaxisok aktív magjának a megfigyelése. Az NGC 5643 ráadásul további nehézségeket is tartogat; nagy hajlásszögből tekintünk rá, ami tovább nehezíti a központi régió működésének megfigyelését. A csillagászok azonban az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) megfigyelései, valamint az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope, VLT) működő Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) műszer korábbi adatai segítségével most tökéletes bepillantást nyerhettek az NGC 5643 magjába. A különleges felvételen még a magból a világűrbe kiáramló nagy energiájú ionizált gázsugarak is látszanak. Ezek a lenyűgöző anyagkiáramlások a galaxis mindkét oldalán megfigyelhetőek. A ...

2018. május 21.: Két spirálgalaxis fonódik össze elbűvölő, örvénylő táncban az ESO VLT távcsőegyüttese VIMOS műszerének felvételén. A két kölcsönható galaxis – NGC 5426 és NGC 5427 – együtt alkotja az Arp 271 katalógusjelű lenyűgöző csillagászati objektumot, a VIMOS-szal 2018. március 24-i leszerelése előtt készült utolsó felvétel témáját. A VIMOS – vagy teljes nevén VIsible Multi-Object Spectrograph (Optikai Multiobjektum Spektrográf) – 16 termékeny éven keresztül működött a VLT-n. Ezen időszak alatt segített a kutatóknak a nagy tömegű galaxisok korai, viharos fejlődésének feltárásában, hármas galaxis-kölcsönhatások megfigyelésében, és olyan mély kozmikus kérdések felderítésében, hogy például az Univerzum legnagyobb tömegű galaxisai hogyan nőttek olyan nagyra. A VIMOS nem egyedi objektumokra koncentrált, képes volt arra, hogy egyszerre több száz galaxisról gyűjtsön részletes információkat. Ez a rendkívüli érzékenységű műszer galaxisok tízezreinek színképét rögzítette a Világegyetem szinte minden részéből, feltárva, hogy miként jöttek létre, hogyan növekedtek és fejlődtek azok. A még távolabbi galaxisok alkotta háttér előtt feltűnő Arp 271 ...

2018. május 14.: A hunyorgó csillagok sokkal inkább a költők és a romantikus lelkületűek kedvencei, mintsem a csillagászoké. Még az ESO világszínvonalú távcsőarzenáljának helyet adó Chile feletti szinte érintetlen égbolton is pislákolnak a csillagok a Föld légkörében fellépő turbulens mozgások miatt, amelyek szétkenik a képet. Ez a négy lézernyaláb kifejezetten a turbulencia hatása elleni harcra tervezett fegyver. A képet uraló intenzív, narancssárga nyalábok az ESO VLT távcsőegyüttese adaptív optikai rendszerének csúcstechnológiájú eleméből, a 4 lézercsillagból álló vezetőrendszerből (4 Laser Guide Star Facility, 4LGSF) indulnak. Mindegyik körülbelül 4000-szer erősebb, mint egy hagyományos lézermutató nyalábja! Mindegyik egy mesterséges vezetőcsillagot hoz létre azzal, hogy a Föld felsőlégkörében található nátriumatomokat gerjesztve fénykibocsátásra készteti azokat. A mű vezetőcsillagok segítségével a csillagászok folyamatosan ellenőrizhetik a légkör által okozott torzítást, ezáltal pedig úgy állíthatják be és kalibrálhatják az észlelésre használt műszereiket, hogy az égbolt adott részéről azok minden pillanatban a lehető legpontosabb információt nyújtsák. Így a VLT kristálytiszta képet szolgáltat ...

2018. május 7.: Csillagászati értelemben is ritka egybeesésnek lehettünk tanúi, amint egy csillag nóvaként robbant a Supernova Planetárium és Látogatóközpont feletti égbolton, alig egy héttel annak felavatása után. A V392 Persei törpenóvát Petr Horálek, az ESO fotónagykövete csípte el 2018. május 2-án. A széleslátószögű objektívvel készült kép az ESO Supernova feletti nyugat-északnyugati égboltot mutatja. A nóva pozícióját segítségképpen bejelöltük az ESO Supernova felett a széleslátószögű képen, egy inzert pedig ugyanazzal a kamerával, de másik lencsével készült nagyítást mutat ugyanarról a területről. Ezen a képen a nóvát könnyű azonosítani tipikus narancssárga színének köszönhetően. Törpenóváról akkor beszélünk, amikor egy fehér törpe csillag anyagot kap a kisebb tömegű kísérőcsillagától. A fehér törpe körüli anyagkorongból származó anyag összenyomódik, ahogy a fehér törpe felszínébe csapódik, ahol felhevül és nagy energiájú (és fényes) robbanás veszi kezdetét. A V392 Persei nóvakitörése azonban egy sokkal ritkább és még fényesebb jelenség. A történelem során csak egyszer jegyezték fel, hogy törpenóvából teljesen kifejlett, ...

2018. április 30.: A sinister smile appears amid a sea of stars in this image — a small portion of a gigantic gigapixel colour mosaic of the Milky Way’s heart. Comprised of thousands of incredibly detailed images taken by ESO’s Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy (VISTA), the mosaic reveals more of the stars at the Milky Way’s heart than ever before. VISTA was chosen due to its extremely sensitive infrared camera, which can see through most of the dust that blocks our view towards the centre of the galaxy. What we see in this image is a dense patch of gas and dust — a nebula — that even VISTA’s camera cannot see through. Located near the Lagoon Nebula (not seen), it appears to wink back as it mischievously blocks out the light from background stars. The full image contains almost nine billion pixels, and is part of the Vista Variables ...

2018. április 23.: This unusual image shows three of the telescopes sited at ESO’s La Silla observatory in Chile — the MPG/ESO 2.2-metre telescope on the left, ESO’s 3.6-metre telescope sitting in the distance behind it, and the Danish 1.54-metre telescope on the right, apparently looming over its companions in the foreground. Of course, this is a highly distorted view of the telescopes! This photograph was taken by ESO Photo Ambassador Petr Horálek to emphasise not the telescopes themselves but the stunning features of the night sky above the observatory site, which is one of the best in the world. This is a long-exposure shot intended to capture the apparent motion of the stars as they circle slowly overhead in the sky. Over time, the stars appear to drag out trails of light in the sky — known as star trails — painting large circles onto the dark cosmos (this phenomenon is actually ...

2018. április 16.: This breathtaking view of ESO’s Paranal Observatory reveals a spectacular night scene over part of ESO’s Very Large Telescope (VLT), the observatory’s most famous resident. The telescope sitting centre stage is one of the VLT’s four Unit Telescopes (UT). The VLT comprises both these UTs and four additional, movable, Auxiliary Telescopes (ATs). However impressive the VLT may be, the closed telescope is trumped in this image by the skies overhead — most prominently by the colourful plane of our home galaxy, the Milky Way, as it arches across the frame and creates a celestial rainbow. Part of the sky is tinted a faint green colour due to a phenomenon known as airglow, and the two smudges of the Magellanic Clouds can be seen to the left of the UT. The famous constellation of Orion (The Hunter) is visible to the right of centre, the bright stars of which can be ...

2018. április 9.: Light travels to the telescopes at ESO’s La Silla Observatory in Northern Chile over vast distances, from the planets and moons within the Solar System, and from the distant stars of the Milky Way and beyond. This spectacular Ultra High Definition panorama of the observatory, created by ESO Photo Ambassador Babak A. Tafreshi, captures light from a wide range of celestial objects. Two of the most prominent sources of light in this spectacular shot are the Large and Small Magellanic Clouds, which can be seen as two diffuse fuzzy patches at the centre of the photo. These two galaxies are located 160 000 and 200 000 light-years away from us. The nearest celestial object in this starry scene is Mars, shining next to the open dome of the 1.54-metre Danish telescope in the foreground. At the time of this photograph, the red planet was 93 million kilometres from Earth. Venus, ...

2018. április 2.: This unique image from ESO’s VLT Survey Telescope (VST) reveals two galaxies at the very beginning of the merging process. The interactions between the duo have created a rare effect known as a light echo, where light reverberates around the material within each galaxy. This is analogous to the acoustic echo where the reflected sound arrives at the listener with a delay after the direct sound. This is the first case of a light echo observed between two galaxies. The larger galaxy, seen here in yellow, is ShaSS 073 — an active galaxy with an extremely luminous core. Its less massive companion, in blue, is named ShaSS 622, and together the pair make up the intriguing ShaSS 622-073 system. The bright core of ShaSS 073 is exciting a region of gas within the disc of its blue companion: it bombards the material there with radiation, causing it to glow brightly ...

2018. március 26.: This week’s featured image highlights a handful of the telescopes residing at ESO’s La Silla Observatory in northern Chile. The star of the show, framed perfectly by the beautiful arch of the Milky Way, sits directly in the middle of the photograph — the Danish 1.54-metre telescope. Operational since 1979, this trusty telescope has helped astronomers to make all kinds of cosmic discoveries, from understanding more about violently merging neutron stars to detecting planets around other stars. It now performs follow-up observations of gamma-ray bursts, some of the most energetic events in the Universe. This image, taken by ESO Photo Ambassador Petr Horálek, shows the heart of the Milky Way, both the Large and Small Magellanic Clouds, the constellations of Orion (The Hunter) and the Southern Cross, and the glare of distant settlements, all of which create vibrant bursts and flashes of colour across the frame. Towards the distant horizon, ...

2018. március 19.: Ezt a látványos fotót, ami számos csillagászati ínyencséget tartogat, Yuri Beletsky, az ESO fotónagykövete készítette az ESO La Silla Obszervatóriumából Chilében. A képen Galaxisunk fősíkja terül el enyhén görbülve, telehintve fényes gázcsomókkal és sötét, tekergőző porsávokkal. Bár először kissé nehezen kivehető a kesze-kusza kozmikus háttérből, a kép bal felső szélén az Orion (a Vadász) csillagkép látható. Számos, ionizált hidrogéngázt tartalmazó, halványan derengő rózsaszín felhő látszik a Tejút sávján túl is, jelezve az új, forró, fiatal csillagok jelenlétét. Ezek egyike a Barnard-hurok, ami körülöleli a híres Orion-ködöt, és az Orion öve körül található meg. Az MPG/ESO 2,2-méteres távcsöve a színes éjszakai égbolt alatt teljesít szolgálatot, ahol a felvétel pillanatában az Univerzum legnagyobb energiájú robbanásai, a gammakitörések utófénylésére vadászik éppen. A teleszkópot a kozmosz közelebbi régióinak megörökítésére is használják, a hozzákapcsolt Wide Field Imager (WFI) műszer segítségével.

2018. március 12.: Csillagok szétterülő takarója néz le csendesen Cerro Paranalra (Chile), ahogy a kelő Nap vörös és sárga árnyalatokkal lágy melegbe burkolja a horizontot. Cerro Paranal ad otthont az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) — ez a panorámakép teljes valójában megmutatja a berendezést. A VLT mind a négy 8,2 méteres főtávcsöve látható a kép bal oldalán: felsorakozva várják, hogy fürkészhessék az Univerzumot. Két kisebb, 1,8 méteres segédteleszkóp látszik a jobb oldalon. Ezekből szintén négy tartozik a VLT-hez; mindegyikük meghatározott vonalak hálózata mentén mozgatható, hogy a kívánt alakzatot vehessék fel. A távolban a 2,6 méteres VLT Égboltfelmérő Távcső (VST) tűnik fel — ez a legújabb teleszkóp Paranalon. Könnyen megtalálható a jobb oldali főtávcső mellett. A két baloldali főteleszkóp felett és között legközelebbi szomszédunk, az Androméda-galaxis látszik fényes, elmosódott foltként. A képet Alexandru Tudorică, az ESO fotónagykövete készítette.

2018. március 5.: All of ESO’s observatories are based in Chile, but the organisation’s headquarters, and the newest exciting addition sits in Garching, a small city near Munich in Germany. This image shows a striking and unusual view of this new member of the ESO family — the ESO Supernova Planetarium & Visitor Centre. The ESO Supernova has its official inauguration event on 26 April and will open for the public on 28 April. At its heart, the Supernova is a truly state-of-the-art planetarium that will visualise and project accurate, awe-inspiring, and fully immersive views of the Universe for audiences to enjoy. The building also houses a cutting-edge astronomy centre and exhibition space. To make things even more appealing, attendance and all activities will be free throughout 2018! This image was taken by ESO Photo Ambassador Petr Horálek, reveals the curved arms of ESO headquarters reaching out toward the unique Supernova building, below ...

2018. február 26.: Nestled in the young Ophiuchus star-forming region, 410 light-years from the Sun, a fascinating protoplanetary disc named AS 209 is slowly being carved into shape. This wonderful image was captured using the high-resolution ALMA telescope, revealing a curious pattern of rings and gaps in the dust surrounding a young star. Protoplanetary discs are dense, rotating planes of gas and dust that surround newly formed stars; providing the matter that one day becomes orbiting planets, moons and other minor bodies. At less than one million years old, this system is very young, but already two clear gaps are being sculpted from the disc. The outer gap is deep, wide, and largely a dust-free zone, leading astronomers to believe that a giant planet almost the mass of Saturn is orbiting here — around 800 light-minutes from the central star, and more than three times the distance between Neptune and the Sun! As ...

2018. február 19.: This image, taken by ESO Photo Ambassador Petr Horálek, shows the planet Venus shining brightly over ESO’s Paranal Observatory in Chile at twilight. The featured telescope is the Very Large Telescope’s Auxiliary Telescope 1, open and preparing itself to observe the night sky, which is splashed in shades of blue and orange. ESO’s Very Large Telescope (VLT) comprises four 8.2-metre Unit Telescopes, and four 1.8-metre Auxiliary Telescopes (ATs) — like the one posing in the foreground of the image — whose captured light can be combined to form the VLT Interferometer (VLTI). By combining the light from multiple telescopes positioned in different places across the observatory site, the VLTI allows astronomers to see details up to 25 times finer than with the individual telescopes. The light beams are then combined using a complex system of mirrors in underground tunnels where the light paths must be kept equal to distances less ...

2018. február 12.: This ghostly image features a distant and pulsating red giant star known as R Sculptoris. Situated 1200 light-years away in the constellation of Sculptor, R Sculptoris is something known as a carbon-rich asymptotic giant branch (AGB) star, meaning that it is nearing the end of its life. At this stage, low- and intermediate-mass stars cool off, create extended atmospheres, and lose a lot of their mass — they are on their way to becoming spectacular planetary nebulae. While the basics of this mass-loss process are understood, astronomers are still investigating how it begins near the surface of the star. The amount of mass lost by a star actually has huge implications for its stellar evolution, altering its future, and leading to different types of planetary nebulae. As AGB stars end their lives as planetary nebulae, they produce a vast range of elements — including 50% of elements heavier than iron ...