A hét képe

2019. szeptember 9.: Az ESO Paranal Obszervatóriumában készült ez a gyönyörű felvétel a Lakóépület (Residencia) mögötti távoli hegycsúcsig húzódó Tejútról. Az előtérbeli rezidenciát az ESO a Paranal Obszervatóriumban dolgozó munkatársak, csillagászok, mérnökök, technikusok és ide látogató kutatók számára tartja fenn. A „csillagász oázisnak” is becézett épületben étterem, zeneszoba, könyvtár, uszoda és még egy szauna is szolgálja az észlelők gyakran hosszú éjszakai műszakjai közötti és utáni kikapcsolódását. A helyszín feltűnik a 2008-as A Quantum csendje című James Bond filmben is. A felvételt az ESO fotós nagykövete, Petr Horálek készítette. A fotón azt is láthatjuk, miképp szennyezik a környezetet a mesterséges éjszakai fények – a rezidencia fényei szinte vakítóan fénylenek a csillagok mellett. A villanyfény szóródik a légkör kicsiny részecskéin, ami akár el is fojthatja az éjszakai égbolt halovány csodáját. Az ESO számára ezért életbevágóan fontos érintetlen állapotában megőrizni a Paranal környékének éjszakai egét. Az obszervatórium fölé boruló égbolt sötétsége a kiváló csillagászati észlelések elengedhetetlen ...

2019. szeptember 2.: Az NGC 3351 katalógusjelű, Messier 95-ként is ismert objektumot 1781-ben fedezte fel a Charles Messier-vel is együtt dolgozó Pierre Méchain francia csillagász és földmérő. Az Oroszlán (Leo) csillagkép irányában megfigyelhető NGC 3351 a küllős spirálgalaxisok egyik képviselője. Az objektum új megfigyelései szinte működés közben mutatják be, hogy a csillagontó galaxisokban a csillagkeletkezés milyen hatást gyakorol a környező csillagközi anyagra. Ebben a különleges objektumban a csillagkeletkezés a galaxis magját övező gyűrűben zajlik, mégpedig akkora intenzitással, hogy a forró gáz hatalmas buborékainak felfúvódása is megfigyelhető. Ez a kidobódó gáz segítheti, de akár gátolhatja is a folyamatban lévő csillagkeletkezést a galaxisban. A kompozit kép előállításához szükséges adatokat az ALMA, a NASA/ESA Hubble-űrtávcső és a VLT távcsőegyüttes rögzítette, ismét demonstrálva azt, hogy a különböző műszerek közötti tudományos együttműködés milyen csodálatos eredményekre vezethet.

2019. augusztus 26.: Ritka vendég a hó a Paranal Obszervatóriumban. Azonban amikor mégis előfordul, a távoli chilei táj egészen különleges, nem evilági formát vesz fel. A kép közepén látható távoli, hófödte hegy a Cerro Paranal, az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope, VLT) otthona. A VLT négy nagy távcsőegységből (Unit Telescopes, UT-k, név szerint: Antu, Kueyen, Melipal és Yepun), és négy kisebb segédtávcsőből (Auxiliary Telescopes, AT-k) áll. Ezen a képen két UT csúcsa kandikál ki a hegytetőn, mellettük pedig a VST, a VLT Égboltfelmérő Távcső (VLT Survey Telescope) magasodik, ami 2011-ben kezdte meg működését. A Gerhard Hüdepohl, ESO fotónagykövet által készített fénykép Paranal kivételesen ritkán látható arcát örökíti meg. A csapadék nagyon ritka az Atacama-sivatagban; a hely a Föld sarkvidékeken kívüli legszárazabb sivataga. Az Atacama egyes részein egyetlen csepp esőt sem regisztráltak az adatgyűjtés kezdete óta! Egy ilyen helyen, ahol 330 derült éjszaka is lehet egy évben, a hófelhők jelenléte sem tart ...

2019. augusztus 19.: Az Atacama Pathfinder Experiment (APEX) távcső 12 méteres tányérja magányos alakként emelkedik ki az észak-chilei Chajnantor-fennsíkról készült légi felvételen. A háttérben látható hó a tengerszint feletti 5000 méteres helyszín fagyos hőmérsékletét bizonyítja. A teleszkóp a száraz Atacama-sivatagban helyezkedik el, ahol az éves csapadékmennyiség mindössze 100 milliméter. A 2004-es első pillanat óta az APEX nagyban hozzájárult a világegyetem megértéséhez, szubmilliméteres hullámhosszokon vizsgálva a csillag- és bolygóformálódást, a korai univerzum nagyon távoli galaxisait és a molekuláris felhőkben uralkodó körülményeket. Számos csillagászati eredménye mellett az APEX volt az első teleszkóp, amellyel hidrogén-peroxidot mutattak ki az űrben, és az első, amellyel megfigyeltek egy csillagkörüli korongot egy nagy tömegű, fiatal csillag körül. Az APEX távcsövet a nem messze lévő ALMA, az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array projekt egyik prototípus-antennájából alakították ki. Az ALMA a világ legnagyobb, jelenleg működő, földi csillagászati projektje, amely szintén a csillag- és bolygóformálódást vizsgálja mind a helyi, mind a korai világegyetemben.

2019. augusztus 12.: Az ESO chilei La Silla Obszervatóriuma sötét és tiszta égboltjának köszönhetően a Tejút lenyűgöző, megörökített látványa minden odalátogató fényképész számára ismerős. Azonban a kedvező feltételek ellenére sem könnyű feladat az itt bemutatotthoz hasonló szépségű és részletgazdagságú kép elkészítése – ahogy azt Petr Horálek, az ESO fotós nagykövete is megtapasztalta, amikor a La Silla Obszervatórium főépületéről készítette ezt a különleges felvételt. A főépület ad otthont a hotelnek, az étteremnek és egyéb funkciókkal rendelkező helyiségeknek. Petr 52 egyedi képből állította össze ezt a felvételt. A komponálást megnehezítette, hogy a kattintások között bútorokat kellett mozgatni, és magának a fotósnak – akit kávézás és csillagnézés közben láthatunk a képen – is a megfelelő helyre kellett állnia. Petr egész éjjel dolgozott, mialatt csak egy halvány folyosói lámpa zavarta őt meg. Azonban az utolsó felvételhez készülődve a helyszínre érkezett a teljes La Silla-i éjszakai technikai személyzet, és az általuk gyújtott fényes lámpák tönkretették a fényképet. Petrnek ...

2019. augusztus 5.: Ezen a szemet gyönyörködtető képen a VISTA teleszkóp látható. (A név magyarul látképet jelent, és a Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy rövidítése.) A távcső az ESO Paranal Obszervatóriumában található, ahol a tengerszint feletti magasság és a száraz klíma felhőmentes eget eredményez, és kiváló megfigyelési körülményeket tesz lehetővé. A Világegyetemben előforduló mindenféle jelenség különböző típusú fényeket hoz létre, amelyeknek csak egy kis része látható az emberi szem számára. A VISTA az infravörös tartományban végez megfigyeléseket, amely ugyanaz a fajta sugárzás, amelyet mi hőnek érzünk. A teleszkóp háromtonnás kamerája nagyon érzékeny, így lehetővé teszi, hogy a VISTA ezt a fajta fényt észlelje, mégha az Univerzum nagyon messzi tájáról is érkezik, és ezáltal csodás képek és áttörő tudományos eredmények létrehozásához járul hozzá. A VISTA fölött ugyanolyan rendkívüli az ég, mint az ESO másik létesítménye, az egyik távoli csúcs tetején éppen csak látható Nagyon Nagy Távcső (VLT) fölött. Ezeknek a műszereknek lenyűgöző ...

2019. július 29.: A Centaurus A galaxis látványos portréja az ESO legújabb, a chilei Paranal Obszervatóriumban üzembe helyezett SPECULOOS (Search for habitable Planets EClipsing ULtra-cOOl Stars) távcsőrendszerével készült kristálytiszta égbolt alatt. A korszerű miniobszervatórium négy darab 1 méteres távcsőből áll, amelyeket a Galilei-holdak után neveztek el, és az ESO legnagyobb teljesítőképességű teleszkópjai, a Nagyon Nagy Távcső (VLT) és a VISTA szomszédságában kaptak helyet. A SPECULOOS-t azért hozták létre, hogy akár tízszer több vörös törpe felmérését is elvégezhessék, mint ahányra jelenleg az ESO La Silla Obszervatóriumában működő TRAPPIST teleszkóp képes. Így statisztikai alapon azt várják, hogy legalább tizenkét olyan naprendszert fognak felfedezni vele, amelyek mérete hasonló a híres TRAPPIST-1 rendszeréhez. A Centaurus csillagkép irányában elhelyezkedő Centaurus A (NGC 5128) galaxis a déli éjszakai égbolt egyik legfényesebb objektuma. 1826-ban fedezte fel James Dunlop skót csillagász az egykori Parramata Obszervatóriumban. 11 millió fényéves távolságával a hozzánk legközelebbi aktív magú galaxis (AGN). A csillagászok úgy vélik, hogy ...

2019. július 22.: A képen látható modern épület az ESO chilei Paranal Obszervatóriumának főépülete (spanyolul Residencia), az obszervatóriumban dolgozó szakcsillagászok és műszaki szakemberek második otthona. Az Atacama-sivatagban fekvő épület felett univerzumbeli otthonunk, a Tejútrendszer húzódik. Az épületet a német Auer+Weber mérnöki iroda tervezte, tökéletesen beillesztve azt az Atacama száraz sivatagi látképébe, hogy a lehető legkevésbé zavarja a csillagászati megfigyeléseket. Az épület modern vonalvezetése és homokszíne jól illik az obszervatóriumot övező, marsi felszínt idéző környezetbe. A Residencia a főgonosz tökéletes rejtekhelyeként funkcionált a Quantum of Solace (magyar „ferdítésben”: A Quantum csendje) c. James Bond-filmben, amelyet aztán az egyik kulcsjelenetben – természetesen csak virtuálisan – fel is robbantottak. A Paranal Obszervatórium ad helyet az ESO VLT távcsőegyüttesének, illetve annak a négy segédteleszkópnak, amelyekkel együtt az előbbiek a VLT Interferométert (VLTI) alkotják.

2019. július 15.: Ez a felvétel az SS 433 katalógusjelű mikrokvazárt ábrázolja. A Sas csillagkép irányában tőlünk 18 ezer fényévre található égitestet már negyven évvel ezelőtt felfedezték, ám ez az első szubmilliméteres mikrohullámú tartományban készült felvétel róla. Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) felvétele azért különleges, mert megmutatja az égitest szívében található fekete lyuk körül áramló forró anyagkorong által létrehozott jeteknek is nevezett anyagkilövelléseket. Viszonylagos közelségének köszönhetően az SS 433 tanulmányozása különösen hasznosnak bizonyult a csillagászok számára, melyből sokat megtudhattunk ezeknek az anyagsugaraknak a természetéről és magukról a mikrokvazárokról is. A felvételen megjelenő dugóhúzó formát a precessziónak nevezett jelenség okozza. A világűrbe irányuló jetek forrása lassan körbe fordul, akár egy ferde tengelyű pörgettyű. Ez a hatalmas dugóhúzó 5000-szer nagyobb a Naprendszernél. Ennek a megfigyelésnek az egyik különlegessége, hogy az anyagsugarak alakját a csillagászok már az ALMA méréseket megelőzően pontosan előre tudták jelezni a Global Jet Watch nevű távcsőhálózat által a korábbi évek során ...

2019. július 8.: Az Abell 24 katalógusjelű vörös színű gázköd a Canis Minor (Kis Kutya) csillagkép irányában figyelhető meg. Az objektum a planetáris ködök közé tartozik, amelyeket haldokló csillagok hoznak létre, amikor külső rétegeiket az űrbe vetik. Nevük ellenére a planetáris ködöknek semmi közük a bolygókhoz. Az elnevezést az Uránusz felfedezésével hírnevet szerzett William Herschel alkotta: a kis felbontású csillagászat korában ezek a ködös objektumok a sötét űrben kóborló óriásbolygóknak tűntek a távcsövekben. A Naphoz hasonló csillagok életük nagy részében hidrogént alakítanak héliummá a magjukban. Pályafutásuk végére azonban kifogynak az üzemanyagból, ami az egyensúly megszűnésével jár: nem tudnak többé ellenállni a gravitáció összehúzó hatásának, és a magjuk elkezd összeomlani. A magban a hőmérséklet ugrásszerűen megnő, miközben a hidegebb külső rétegek kitágulnak, aminek következtében az egész csillag vörös óriássá fúvódik. Amikor a Nap esetében bekövetkezik ez az állapot, csillagunk sugara a mostaninak legalább 250-szeresére nő majd, és teljes egészében elnyeli a belső bolygókat, valószínűleg ...

2019. július 1.: Majdnem pontosan 100 évvel ezelőtt figyelemre méltó teljes napfogyatkozás következett be. A jelenség két okból is különleges volt. Először is majdnem hét perces hosszúságával a megelőző 500 év leghosszabb teljes napfogyatkozása volt, másodszor pedig a csillagászok felhasználták az akkor mindössze néhány éves új teória, az általános relativitáselmélet egyik előrejelzésének ellenőrzésére – úttörő eredményt jelentő sikerrel. Einstein 1915-ben hozta nyilvánosságra általános relativitáselméletét. Az 1919-es teljes napfogyatkozás pedig kitűnő lehetőséget nyújtott a kísérleti ellenőrzésére, annak tesztelésére, hogy a Nap roppant gravitációs terében elhajlik-e a csillagok fénye, ahogyan azt az Einstein-elmélet jósolta, és ha igen, hogyan. A fogyatkozás során a Hold egy időre kitakarja központi égitestünk fényes korongját az égen, láthatóvá téve így a Nap irányának közelében elhelyezkedő csillagokat, amelyek egyébként belevesznek annak sugárözönébe. Az elképzelés szerint ezen csillagok fogyatkozás alatti pozíciójának mérésével, majd azok összehasonlításával egy olyan éjszakai időpontban mért pozíciókkal, amikor a Nap nem tartózkodik azon a területen, meg lehet határozni, ...

2019. június 24.: Ezen a lenyűgöző, teljes égboltot ábrázoló panorámafelvételen a Tejutat a ma már nem működő svéd–ESO szubmilliméteres távcső fölött láthatjuk átívelni az ESO La Silla Obszervatóriumában. Megépítésekor ez az úttörő műszer volt az egyetlen nagyobb szubmilliméteres távcső a déli féltekén. A csillagászati észlelési technika azonban gyorsan fejlődik, ezt a valaha csúcstechnológiájú távcsövet pedig elavulttá tette az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) távcsőrendszer, a ma létező legnagyobb földfelszíni csillagászati program. Linkek A felvétel halszemoptikás változata A felvétel 360x180 fokosra kiegészített változata

2019. június 17.: Ezen a csodaszép fényképen az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) távcsőhálózat néhány antennáját látjuk a Tejútrendszer központi vidékének panorámája előtt. Az ALMA az itt láthatónál sokkal több egységből áll. Az egymástól legtávolabbi parabolatányérok között 16 km a távolság, és a rendszer összesen 66 vevőegységből épül fel! Az égbolt látványosságai közt megtaláljuk a Dél Keresztjét – a legközelebbi antennatányér fölött jobbra –, valamint ettől is valamivel jobbra a Carina-ködöt. A csillagászok hatalmas csillagbölcsőket alkotó molekulaködök mélyére nyernek bepillantást az ALMA segítségével, de ugyanezzel a műszerrel észlelnek keletkezőben lévő galaxisokat is a megfigyelhető világegyetem peremén. A teleszkópok hátulján derengő zöld fénypászmák bár a szokásos üzemmenethez tartoznak, ugyanakkor a chilei sivatag túlvilági, éteri hangulatát is fokozzák ezen a felvételen. A felvételt Petr Horálek, az ESO egyik fotós nagykövete készítette.

2019. június 10.: Ez az egyenetlen, redős felszín a Marsa emlékeztet, pedig a kép egy valójában sokkal közelebbi helyszínről készült — a hullámok szabdalta terep a chilei Atacama-sivatag északi részén található, az ESO több élvonalbeli távcsövének és obszervatóriumának otthonában. A sivatag jellegzetesen földönkívüli megjelenése olyannyira nyilvánvaló, hogy a Földnek ezt a vidékét Mars-analóg helyszínként használják. Kutatók érkeznek az Atacamába, hogy megvizsgálják a talaj összetételét és szerkezetét, a felszín geológiai jellemzőit és más tulajdonságait, a múltbéli biológiai aktivitás esélyeit (beleértve, hogy ezek a helyszínek alkalmasak voltak-e az extremofil élet számára), az időjárási jellemzőket, a szárazságot és így tovább. De ami talán a legfontosabb: az Atacamához hasonló területek segíthetnek felkészülni a folyamatban lévő és tervezett űrmissziókra (az emberi személyzettel ellátott és személyzet nélküli küldetésekre), mivel megfelelő környezetet teremtenek a berendezések, a manőverek és a küldetéstervek teszteléséhez. A kép közepétől jobbra ember alkotta építmények látszanak — ez az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array), a világ legnagyobb ...

2019. június 3.: Ezen a látványos hosszú expozíciós idejű felvételen az ESO egyik asztofotós nagykövete, Petr Horálek az ESO La Silla Obszervatóriumának éjszakai nyüzsgését és a chilei Atacama-sivatag távolabbi országútjainak és településeinek halovány fénylését örökítette meg a csillagos égbolt alatt. A háttérben összetéveszthetetlen zöldes derengésként láthatjuk a Föld magaslégköréből származó légkörfénylést is. A horizonton feldereng a Fiastyúk nyílthalmaz, tagjai, a mítoszok Hét Nővére a távoli hegycsúcsok között lejtik táncukat. Közvetlenül fölöttük a vadász, az Orion csillagkép uralja a fotó legnagyobb részét. Az Orionban mindenfelé számos ionizált gázfelhő és -ív emissziós ködjének vörös foltja dereng. A Tejút egész égbolton átívelő jól ismert sávját is láthatjuk a fényképen. A La Silla Obszervatórium Észak-Chilében, 2400 m tengerszint fölötti magasságban helyezkedik el. Ez a hely büszkélkedhet a Föld egyik legsötétebb éjszakai égboltjával, és már az 1960-as évek óta az ESO egyik fontos pillére. A lenyűgöző fényképet a világ egyik legeredményesebb 4 m-es osztályú csillagászati eszköze, az ESO ...

2019. május 27.: A legtöbb csillagász még szabadidejében sem tud elszakadni a csillagokkal telehintett égbolt lenyűgöző látványától. A kép az ESO chilei Paranal Obszervatóriuma munkatársainak lakóhelyén (Residencia) örökítette meg az ablakból a csillagokat áhítattal figyelő csillagászt. A csillagporos Tejút éppen felkel az Atacama-sivatag felett, amelynek Cerro Paranal csúcsán működik az ESO VLT távcsőegyüttese. A 2002-ben átadott Residencia kialakítását a barátságtalan sivatagi körülmények határozták meg. A mélyedésben felépített csillagászoázisban – az Atacama embert próbáló viszonyaitól óvó hely – 108 lakószoba található, de van benne zöldellő kert és úszómedence is. Az épületet úgy tervezték, hogy belesimuljon a környezetébe, és a lehető legkisebb fényszennyezéssel terhelje a Paranal kivételesen sötét égboltját. A Residencia elbűvölő, de egyben szokatlan kinézete a filmesek fantáziáját is megragadta 2008-ban, amikor a soron következő James Bond-film (Quantum of Solace – A Quantum csendje) egyik helyszínéül szolgált.

2019. május 20.: Az életben legfeljebb egyszer adódik ilyen alkalom, de az ESO Paranal Obszervatóriuma munkatársainak mégis összejött: a helyszínen élvezhették a világhírű gordonkaművész, Yo-Yo Ma különleges előadását. 2019. május 1-jén az ünnepelt művész meglátogatta a VLT távcsőegyüttesnek otthont adó Paranalt, hogy a csillagászati központ megtekintése során saját szemével győződhessen meg kápráztató égboltjának szépségéről. A munkatársak nagy örömére egy különleges koncertet is adott, amelynek szerves részét képezte a koromfekete égbolt. A képen a művész a csillagfényes előadás közben látható, a koncertnek utánozhatatlan hangulatot kölcsönző fenséges Tejúttal és Magellán-felhőkkel a feje felett. Több más darab mellett Bach csellószvitjeiből is játszott, sőt a hallgatóságot is megkérdezte, hogy van-e valakinek különleges kívánsága. Másnap Yo-Yo Ma találkozott az állomány néhány tagjával, akik megosztották vele tapasztalataikat arról, hogy milyen az Univerzum titkainak feltárásán dolgozni az Atacama-sivatag szélsőséges körülményei között. A látogatásra emlékeztető ajándékokat is kapott, köztük egy ESO baseballsapkát, amelyet később viselt is a Santiagóban adott koncertjén. A ...

2019. május 13.: Az Orion (Vadász) az éjszakai égbolt egyik legkönnyebben felismerhető csillagképe. Legfényesebb csillagait már több tízezer éve ismeri az ember. A kínai csillagászok úgy nevezték, hogy 参宿 vagy Shēn, ami szó szerint “három csillagot” jelent. Az elnevezés a csillagkép három legfényesebb csillagára, a Vadász övére utal. Az ókori Egyiptomban a később Ozirisszel és Ízisszel azonosított Szah és Szopdet istenről nevezték el a konstellációt, míg a görög csillagászok egy bátor vadászt láttak benne, aki kardját a feje fölé emelve épp lecsapni készül. Így nevezték el Orionnak. Mitológia ide vagy oda, az Orion lenyűgöző darabja az égboltnak. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) ez a képe a csillagkép szívében található NGC 2023 jelű reflexiós ködről készült. A jól ismert Lófej-köd és Láng-köd közelében megbúvó, a Földtől nagyjából 1500 fényévre lévő NGC 2023 az égbolt egyik legnagyobb reflexiós köde. A reflexiós ködök csillagközi porból álló felhők, amelyek a közeli csillagok fényét, vagy azokét a ...

2019. május 6.: Ez a lenyűgöző és bizarr UHD panorámaképen az ESO Paranal Obszervatóriuma látszik, amely az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT, Very Large Telescope) ad otthont. A Tejút minden egyes éjszaka kecsesen tűnik fel az égen a megfigyelőhely felett, elbűvölően részletgazdagon, tisztán látható. Itt azonban a galaxis alámerülni látszik az éjszakai égbolton, két elkülönülő oszlopot formálva, miközben a kép felső részét teljesen kitölti. Vajon miért ennyire torzult ez a kép? Az ismerős égi jelenet újraformálása annak a módszernek köszönhető, amivel a fotós, az ESO fotónagykövete, Petr Horálek a felvételt készítette. Horálek a teljes égboltot fotózta, a zenittől a horizontig, 360 fokban. A „két Tejút” valójában egy és ugyanaz — a galaxisunk síkja ível az égen horizonttól horizontig. Ahogy a fejünk fölé kerül, elterülni látszik a panorámakép felső szélén annak a torzításnak a hatására, amely ahhoz szükséges, hogy a teljes égbolt leképezhető legyen egy sík, téglalap alakú képre. Bár a Tejútrendszer ellopta a ...

2019. április 29.: Ezen a felvételen annak a 74 közeli galaxisnak az egyike látható, amelyekben az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) mikrohullámú távcsőrendszer csillagbölcsőket vizsgál a PHANGS (Physics at High Angular resolution in Nearby GalaxieS) nevű kutatási program keretében. A programra eddig fordított több mint 750 órányi műszeridő során már 100 000 ilyen csillagkeletkezési régiót sikerült megfigyelniük a csillagászoknak. Az ALMA rendkívüli teljesítményének köszönhetően kellően nagy felbontású adatokat szolgáltat a csillagbölcsők részletes vizsgálatához. A megfigyelések rávilágítottak arra, hogy míg egyes régiók csak úgy ontják a fiatal csillagokat, addig mások sokkal kényelmesebb tempót diktálnak – épp csak hintik a csillagokat. A csillagkeletkezési folyamatok ilyen széles változatossága volt a hatalmas tudományos vállalkozás egyik mozgatórugója. Sok elképzelés született már ennek a változatosságnak a magyarázatául, melyek némelyike a szülőgalaxis tulajdonságaiból – mint méret, életkor és belső dinamika – indul ki. Ám ezidáig a részletes megfigyelési adatok hiányában a csillagászok nem tudták próbára tenni a hipotéziseket. A PHANGS ...