Lézersugár a képalkotás szolgálatában

Az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) a nevével ellentétben nem csak egyetlen teleszkóp. Valójában négy, egyenként 8,2 m átmérőjű távcsőből áll – a nagyobb egységek láthatóak a képen – és négy 1,8 m átmérőjű mozgatható kiegészítő távcsőből áll, amelyből kettő a kép bal hátsó részén látható.

A negyedik távcsőegység lézeres vezetőcsillagokkal is fel van szerelve, amelyek 90 km-es magasságban világítanak a légkörben. Ezek a fényes lézernyalábok egészen a mezoszféráig elérnek, ahol a nátriumatomokat gerjesztik, amelyek ezáltal fotonokat bocsátanak ki, és egy fényes mesterséges csillagot hoznak létre, amelyet aztán az adaptív optikai korrekciókhoz használnak.

A VLT az Atacama-sivatagban, mindentől távol helyezkedik el, így a fényszennyezés gyakorlatilag alig jellemző errefelé. A rendkívüli égbolt azonban mégsem teljesen sötét. Ezen a képen a napfénynek a bolygóközi poron szórodott fénylése, az állatövi fény látható, míg maga a légkör állandó halvány fénylést, ún. légkörfényt bocsát ki, amely csak a legsötétebb éjszakákon látható.