Egy rendetlen csillagbölcső

Az ESO chilei Paranal Obszervatóriumában működő Nagyon Nagy Távcső (Very Large Telescope – VLT) MUSE nevű műszerével ezernyi újszülött csillagot fényképeztek le a csillagászok az NGC 5236 katalógusjelű galaxis mélyén. A Déli Szélkerék-galaxis néven közismert NGC 5236 a gyönyörűen kirajzolódó spirálkarjairól, valamint arról kapta a nevét, hogy a déli égbolton, közelebbről az Északi Vízikígyó csillagképben látható. A csillagvárost számos fényes csillagkeletkezési régió tarkítja. Ez a felvételünk is egy ilyet ábrázol a galaxis központi vidékéről.

A spirálgalaxisokban lévő hideg, nagyrészt hidrogénből álló molekulafelhők a megfelelő körülmények között, leginkább a spirálkarokban, összehúzódásnak indulhatnak, és ekkor újszülött csillagok keletkeznek bennük. A nagyobb felhőkben az elsőként létrejövő csillagok a környező gázanyagot összepréselve, dominóhatás-szerűen indíthatják be újabb és újabb csillagok keletkezését. A galaxisok központi vidékén azonban további folyamatok is hatással vannak a csillagkeletkezésre. Az NGC 5236 középpontjában lévő szupernagy tömegű fekete lyuk felé gigászi nyalábok formájában áramlik az anyag. Ugyanakkor ez a központi behemót véletlenszerű időközönként hatalmas anyag- és sugárzásmennyiséget vet ki magából. Emiatt az ottani csillagbölcsődékben különösen nagy a felfordulás.