eso1810hu — Képrovat

Fénykör övezi a halott csillagot

A MUSE adatai alapján izolált neutroncsillagot azonosítottak a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában

2018. április 5.

Az ESO Chilében működő VLT távcsőegyüttesével és más teleszkópokkal rögzített új felvételek csillagokban és fénylő gázködökben gazdag területet rajzolnak ki az egyik legközelebbi kísérőgalaxisunkban, a Kis Magellán-felhőben. A képek alapján a csillagászoknak sikerült azonosítani egy 2000 évvel ezelőtti szupernóva-robbanás filamentek között megbújó maradványát. A rejtőzködő objektum helyét a MUSE műszer tárta fel, a Chandra röntgenobszervatórium korábbi adatai pedig megerősítették, hogy egy izolált neutroncsillagról van szó.

Földi és űrtávcsövek felvételeiből összeállított új, látványos képek [1] mesélik el a tőlünk 200 ezer fényévre lévő Kis Magellán-felhőben található bonyolult gázfilamentum-szerkezet közepén rejtőzködő objektum utáni kutatás történetét.

Az ESO Chilében működő VLT távcsőegyüttese MUSE műszerének új adatai figyelemre méltó gázgyűrűt mutatnak az 1E 0102.2-7219 katalógusjelű rendszerben, amely lassan tágul egy gyorsan mozgó gáz- és porfilamentumokból álló szupernóva-maradványban. A felfedezés lehetővé tette az ESO Chilében dolgozó munkatársa, Frédéric Vogt által vezetett kutatócsoportnak, hogy detektálja az első Tejútrendszeren kívüli, gyenge mágneses terű, izolált neutroncsillagot.

A csoport észrevette, hogy a gyűrű középpontja egybeesik egy évekkel korábban felfedezett és p1 jelzéssel ellátott röntgenforrással, amelynek természete azonban akkor nem tisztázódott. Különösen az nem volt világos, hogy a p1 egyáltalán a maradványon belül van-e, vagy inkább mögötte helyezkedik el. Ez csak akkor derült ki, amikor a MUSE-észlelések alapján a csoport felismerte, hogy a neont és oxigént is tartalmazó gázgyűrű majdnem szabályos kört alkot a p1 körül. A szinte tökéletes egybeesés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a p1-nek a szupernóva-maradvány belsejében kell lennie. Miután a p1 elhelyezkedése tisztázódott, a csoport a Chandra röntgenobszervatórium korábbi adatait használva azt is megállapította, hogy az objektum egy gyenge mágneses terű neutroncsillag.

Frédéric Vogt így érzékeltette a felfedezést: „Ha egy pontforrás után kutatsz, nem kaphatsz nagyobb segítséget annál, mint hogy az univerzum szó szerint egy kört rajzol köré, hogy mutassa, hova nézz.”

A nagy tömegű csillagok szupernóvaként felrobbanva forró gázból és porból álló szövevényes hálót, ún. szupernóva-maradványt hagynak hátra. Ezek az örvénylő struktúrák kulcsszerepet játszanak a nagy tömegű csillagok által az életük és a pusztulásuk során létrehozott nehezebb elemeknek a csillagközi anyagba juttatásában, ahol végül új csillagok és bolygók jönnek létre belőlük.

A csillagászok úgy vélik, hogy a jellemzően alig tíz kilométer átmérőjű, a Napnál mégis nagyobb tömegű, gyenge mágneses terű izolált neutroncsillagok az egész univerzumban gyakoriak, de nagyon nehéz felfedezni őket, mivel csak röntgensugárzást bocsátanak ki [2]. Ezért is nagyon izgalmas az a tény, hogy a p1 izolált neutroncsillagként való azonosítása optikai megfigyelések alapján történt.

Az eredményeket részletező szakcikk egyik társszerzője, az ESO szintén Chilében dolgozó munkatársa, Liz Bartlett így összegzi a felfedezést: „Az objektum fajtájának első megerősített képviselője a Tejútrendszeren kívül, detektálását pedig a MUSE tette lehetővé. Úgy véljük, ez a lehetőség új csatornákat nyithat ezeknek a rejtőzködő csillagmaradványoknak a felfedezésében és tanulmányozásában.”

Megjegyzés

[1] A képeket az ESO Chilében működő VLT távcsőegyüttesének, valamint a NASA/ESA Föld körül keringő Hubble-űrtávcsövének és a NASA Chandra röntgenobszervatóriumának adataiból állították össze.

[2] Az erős mágneses terű, gyorsan forgó neutroncsillagok a pulzárok, amelyek intenzíven sugároznak nem csak a rádió-, hanem más hullámhossz-tartományokban is, ezért könnyebb megtalálni őket, de az elképzelések szerint csak kis részét adják a neutroncsillagok populációjának.

További információ

A kutatást bemutató szakcikk: „ Identification of the central compact object in the young supernova remnant 1E 0102.2-7219”, Frédéric P.A. Vogt és mtsai, Nature Astronomy

A kutatócsoport tagjai: Frédéric P. A. Vogt (ESO, Santiago, Chile, ESO Fellow), Elizabeth S. Bartlett (ESO, Santiago, Chile, ESO Fellow), Ivo R. Seitenzahl (University of New South Wales Canberra, Ausztrália), Michael A. Dopita (Australian National University, Canberra, Ausztrália), Parviz Ghavamian (Towson University, Baltimore, Maryland, USA), Ashley J. Ruiter (University of New South Wales Canberra & ARC Centre of Excellence for All-sky Astrophysics, Ausztrália) és Jason P. Terry (University of Georgia, Athens, USA).

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programja hatékony földi megfigyelő műszerek tervezésére, kivitelezésére és működtetésére fókuszál, lehetővé téve a csillagászoknak, hogy fontos tudományos felfedezéseket tegyenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Teleszkóp (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

 

Kapcsolat

Frédéric P. A. Vogt
ESO Fellow
Santiago, Chile
E-mail: fvogt@eso.org

Elizabeth S. Bartlett
ESO Fellow
Santiago, Chile
E-mail: ebartlet@eso.org

Richard Hook
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6655
Mobil: +49 151 1537 3591
E-mail: rhook@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1810 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1810hu
Név:1E 0102.2-7219, p1
Típus:Local Universe : Star : Evolutionary Stage : Neutron Star
Facility:Very Large Telescope
Instruments:MUSE

Képek

Izolált neutroncsillag a Kis Magellán-felhőben
Izolált neutroncsillag a Kis Magellán-felhőben
A Kis Magellán-felhőben rejtőzködő neutroncsillag környezete a Hubble-űrtávcső felvételén
A Kis Magellán-felhőben rejtőzködő neutroncsillag környezete a Hubble-űrtávcső felvételén
A Kis Magellán-felhőben rejtőzködő neutroncsillag környezete a MUSE felvételén
A Kis Magellán-felhőben rejtőzködő neutroncsillag környezete a MUSE felvételén
A Kis Magellán-felhőben rejtőzködő neutroncsillag környezete a röntgentartományban
A Kis Magellán-felhőben rejtőzködő neutroncsillag környezete a röntgentartományban
A Kis Magellán-felhő
A Kis Magellán-felhő

Videók

ESOcast 155 Light: Fénykör övezi a halott csillagot (4K UHD)
ESOcast 155 Light: Fénykör övezi a halott csillagot (4K UHD)
Ráközelítés a Kis Magellán-felhőben található neutroncsillagra
Ráközelítés a Kis Magellán-felhőben található neutroncsillagra

Tekintse meg