eso1838hu — Képrovat

Kozmikus kígyó

Az ESO VLT összeütköző csillagszelek által létrehozott, bonyolultan kanyargó rendszert örökített meg

2018. november 19.

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope, VLT) VISIR műszere egy csodálatos képet készített egy újonnan felfedezett hármas csillagrendszerről. Becenevén Apep – ugyanis egy ősi egyiptomi istenségről kapta a nevét – talán a valaha talált első olyan csillag, amelyik a közeljövőben gammakitörést produkál.

Kirobbanó” jövő előtt áll ez a kígyózó örvény, egy WolfRayet csillagrendszer, amelyet az  ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope, VLT) VISIR műszere örökített meg, és valószínűleg a Világegyetem egyik legenergetikusabb jelenségének forrása – egy hosszú időtartamú gammakitörésé (GRB).

Ez az első ilyen rendszer, amit a galaxisunkban felfedeztek”, magyarázza Joseph Callingham a Netherlands Institute for Radio Astronomy (ASTRON) munkatársa, és a rendszerről írt cikk vezető szerzője. Nem számítottunk arra, hogy ilyen rendszert találunk a saját házunk táján.”[1]

A rendszernek, amely valójában portartalmú szélforgókkal” körülvett nagy tömegű csillagok fészke, hivatalosan csak egy nehezen kezelhető katalógusszáma van: 2XMM J160050.7-514245. Azonban a csillagászok választottak egy találóbb becenevet – Apep”.

Apep a becenevét kanyargós alakja miatt kapta, mivel egy a központi csillagok körül összetekeredett kígyóra emlékeztet. Apep ugyanis egy ősi egyiptomi istenség volt, aki a káoszt egy óriási kígyóként testesítette meg – az ő neve illik is egy ilyen heves rendszerhez. Úgy hitték, hogy Rá, a napisten minden éjjel megharcol Apeppel; imádság és imádás biztosítja a győzelmét és a Nap visszatérését.

A gammakitörések a Világegyetem leghatalmasabb robbanásai közé tartoznak. A másodperc ezred részétől néhány óráig terjedően annyi energiát szabadítanak fel, mint amennyit a Nap egész élete során. A hosszú” gammakitöréseket – amelyek 2 másodpercél is tovább tartanak – vélhetően gyorsan forgó Wolf–Rayet-csillagok szupernóva-robbanása okozza.

A legnagyobb tömegű csillagok némelyike Wolf–Rayet-csillaggá fejlődik élete vége felé. Ez az állomás csak rövid ideig tart, és a Wolf–Rayet-csillagok ebben a formában néhány százezer évig maradnak fenn – ez egy szempillantás kozmológiai értelemben. Ez alatt az idő alatt hatalmas menyiségű anyagot dobnak szét erőteljes csillagszél formájában, több millió km/óra sebességgel lökve ki az anyagot; Apep csillagszelét 12 millió km/h sebességűnek határozták meg.

Ezek a csillagszelek bonyolult elnyúlt szerkezeteket hoztak létre a hármas csillag körül – amely egy kettőscsillagot és egy gravitációsan ezekhez kötött magános csillagot tartalmaz. Habár csak két csillagszerű objektum látható a képen, az alsó egy fel nem bontott kettős Wolf–Rayet-csillag. Ez a kettős felelős az Apep körül található kanyargós örvények létrejöttéért, amely a két Wolf–Rayet-csillag összeütköző csillagszelének nyomán alakult ki.

Összehasonlítva az Apep szeleinek rendkívüli nagy sebességével, a poros szélforgó maga is kifelé örvénylik, csak lassabban, kevesebb mint 2 millió km/óra sebeséggel „cammog”. A kutatók úgy vélik, hogy az Apep gyors csillagszele és a portartalmú ráérős” szélkerék sebessége közötti nagy különbség abból származik, hogy a kettőscsillag egyik csillaga gyors és lassú szelet is kibocsát különböző irányokba.

Ez arra utalna, hogy a csillag közel kritikus sebességgel forog – azaz olyan gyorsan, hogy szinte szétszakad. Az általános nézet szerint a hosszú gammakitöréseket ennyire gyorsan forgó Wolf–Rayet-csillag okozza, amikor is annak magja összezuhan az élete végén.

 

Megjegyzés

[1] Callingham, aki jelenleg a  Netherlands Institute for Radio Astronomy (ASTRON) munkatársa, még a Sydney-i Egyetem munkatársaként vett részt a kutatásban, amelynek Peter Tuthill volt a vezetője. Az ESO távcsövein kívül a csoport a Siding Spring Obszervatórium (Ausztrália) Angol-Ausztrál Teleszkópját is használta.

További információ

A kutatás az “Anisotropic winds in Wolf-Rayet binary identify potential gamma-ray burst progenitor” című cikkben jelent meg, amelyet a Nature Astronomy 2018. november 19.-i száma közöl.

A csoport tagjai: J. R. Callingham (ASTRON, Dwingeloo, Hollandia), P. G. Tuthill (Sydney Institute for Astronomy [SIfA], University of Sydney, Ausztrália), B. J. S. Pope (SIfA; Center for Cosmology and Particle Physics, New York University, USA; NASA Sagan Fellow), P. M. Williams (Institute for Astronomy, University of Edinburgh, Egyesült Királyság), P. A. Crowther (Department of Physics & Astronomy, University of Sheffield, Egyesült Királyság), M. Edwards (SIfA), B. Norris (SifA) és L. Kedziora-Chudczer (School of Physics, University of New South Wales, Ausztrália).

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése fókuszál annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

· A tudományos publikáció

· Fotók a VLT-ről

· Ami a cikk mögött van - blogposzt

Kapcsolat

Joseph Callingham
Postdoctoral Research Fellow — Netherlands Institute for Radio Astronomy (ASTRON)
Dwingeloo, The Netherlands
Telefon: +31 6 2929 7915
E-mail: callingham@astron.nl

Calum Turner
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6670
Mobil: +49 151 1537 3591
E-mail: pio@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1838 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1838hu
Típus:Milky Way : Star : Type : Wolf-Rayet
Milky Way : Star : Grouping : Binary
Facility:Very Large Telescope
Instruments:VISIR
Science data:2019NatAs...3...82C

Képek

Az Apep tekervényei
Az Apep tekervényei
Apep a Norma csillagképben
Apep a Norma csillagképben
Az Apep környéke a Digitized Sky Survey képén
Az Apep környéke a Digitized Sky Survey képén

Videók

ESOcast 185 Light: Kozmikus kígyó
ESOcast 185 Light: Kozmikus kígyó
Nagyítás az Apepra
Nagyítás az Apepra

Tekintse meg