eso1902hu — Képrovat

Csak egy múló pillanat

Az Európai Déli Obszervatórium Kozmikus Gyöngyszemek programjában megörökítették egy haldokló csillag utolsó leheletét

2019. január 22.

A halovány, mulandó fényű ESO 577-24 katalógusjelű planetáris köd csak rövid ideig, mintegy 10 ezer évig fog látszani — szempillantásnyi idő ez csupán a csillagok életéhez viszonyítva. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készítették ezt a felvételt a planetáris köd ionizált gázgömbjéről. A ledobott héj a középen látható forró haldokló csillag utolsó lehelete. A planetáris ködöt alkotó gázhéj tágulásával és ritkulásával fénye lassan láthatatlanná enyészik.

Ez a felvétel egy múló csillagászati pillanatot örökít meg; az ESO 577-24 jelű planetáris köd csupán átmenetileg létező, ragyogva fénylő, táguló gázhéja látható rajta [1]. A köd egy halott óriáscsillag maradványa, ami levetette a külső rétegeit, és csupán egy kicsiny, rendkívül forró fehér törpecsillagot hagyott hátra önmagából. A kis maradvány fokozatosan ki fog hűlni, és el fog halványulni a régi hatalmas csillag puszta árnyékaként.
 
A vörös óriások a csillagok életének végső fázisát jelentik. Hidrogén üzemanyaguk kimerült már a magjukban, és a mag a gravitáció ellenállhatatlan szorításában egyre zsugorodik. Az összehúzódás révén fellépő hatalmas nyomás alatt a magban újabb energiatermelő atommag-reakciók indulnak be, minek következtében a külső rétegek erőteljes csillagszél formájában lefúvódnak az égitestről. A haldokló csillag izzó magja erős ionizáló hatású ultraibolya fénnyel világítja meg a levetett rétegek gázanyagát, ami ettől fényleni kezd. E folyamat eredményét szemlélhetjük meg a felvételen egy planetáris köd formájában. Nem más ez, mint a néhai csillag mulandó emlékműve [2].
 
Ezt a káprázatos planetáris ködöt az 1950-es években fedezték fel a National Geographic Society  — Palomar Observatory Sky Survey égboltfelmérő program keretében. Az égitest 1966-ban került be az Abell Planetárisköd-katalógusba [3]. A Földtől mintegy 1400 fényévre lévő, kísértetiesen ragyogó ESO 577-24 köd csak erős távcsővel figyelhető meg. A fehér törpe hűlésével a táguló köd is egyre halványodni fog, míg végül teljesen belevész a világűr sötétjébe. 
 
Az ESO 577-24-et ábrázoló felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudomány-népszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában megőrzi, és minden csillagász számára elérhetővé teszi.

 

Megjegyzés

[1] Az első planetáris ködöket a 18. század csillagászai figyelték meg. Ezek a halványan derengő, határozott peremű égitestek a Naprendszer bolygóira emlékeztették őket.
 
[2] A mi Napunk tiszteletre méltó, 10 milliárd éves korára fog csak vörös óriássá fúvódni. Emiatt ma még szerencsére nem kell aggódnunk, hiszen a Nap még csak 5 milliárd éves.
 
[3] Az égitesteknek gyakran több hivatalos nevük is van, mert különböző katalógusokba is bekerülhetnek különböző jelölésekkel. Ennek a ködnek az Abell Planetárisköd-katalógusbeli azonosítója PN A66 36.

 

További információ

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése fókuszál annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

Kapcsolat

Calum Turner
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6655
E-mail: pio@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1902 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1902hu
Név:ESO 577-24
Típus:Milky Way : Nebula : Type : Planetary
Facility:Very Large Telescope
Instruments:FORS2

Képek

Csak egy múló pillanat
Csak egy múló pillanat
Digitális égboltkép az ESO 577-24 környezetéről
Digitális égboltkép az ESO 577-24 környezetéről
Az ESO 577-24 planetáris köd a Szűz csillagképben
Az ESO 577-24 planetáris köd a Szűz csillagképben

Videók

ESOcast 191 Light: Csak egy múló pillanat
ESOcast 191 Light: Csak egy múló pillanat
Az ESO 577-24 planetáris köd környezetének pásztázása
Az ESO 577-24 planetáris köd környezetének pásztázása
Ráközelítés az ESO 577-24 planetáris ködre
Ráközelítés az ESO 577-24 planetáris ködre

Tekintse meg