eso1903hu — Képrovat

Bébicsillagok buborékai

2019. február 6.

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) műszere örökítette meg a Nagy-Magellán-felhőnek ezt a káprázatos vidékét, ahol éppen új csillagok keletkeznek. A galaxis viszonylag alacsony portartalma és a MUSE nagy felbontása együtt rendkívüli részletek feltárását engedi meg még a látható fény tartományában is.

Nagy-Magellán-felhőnek (Large Magellanic Cloud – LMC) ez a része lenyűgöző színekben pompázik az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope –  VLT) Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) kamerájával készült felvételen. Az LHA 120-N 180B – röviden N180B – elnevezésű képződmény nem más, mint egy H II régió („há-kettő-régió”), ahol nagy számban születnek fiatal csillagok. 

A Nagy-Magellán-felhő a Tejútrendszer déli égbolton megfigyelhető kísérőgalaxisa. A Földtől mindössze 160 ezer fényévre lévő égitest a közvetlen szomszédunk. Amellett, hogy közel van, a galaxis egyetlen spirálkarja majdnem szemből látszik, ami nagyon megkönnyíti többek közt az N180B csillagkeletkezési régió megfigyelését is.

A H II régiók ionizált hidrogénből – különálló hidrogén atommagokból és elektronokból – álló csillagközi gázfelhők. Ezek a felhők a csillagok bölcsői, és éppen a bennük születő csillagok felelősek az őket körülvevő ionizált gáz káprázatos ragyogásáért. Az N180B egy hatalmas ionizált hidrogénből álló buborékot körülvevő négy kisebb buboréknak köszönheti jellegzetes alakját.

A ragyogó felhő fészkének mélyén a csillagászok a MUSE műszerrel egy csillagfióka anyagkilövellésére, azaz jetre bukkantak. Ez a nagy tömegű fiatal égitest a Napnál 12-szer több anyagot tartalmaz. A Herbig–Haro 1177 – röviden HH 1177 – elnevezésű jet részleteit mutatjuk meg a második felvételünkön. Ez az első, a Tejútrendszer határain túl, a látható fény tartományában megfigyelt kilövellési nyaláb. Ezek a képződmények jellemzően az őket övező poranyag mögött rejtőznek, így csak nagyobb hullámhosszakon pillanthatóak meg. Jelen esetben viszont a Nagy-Magellán-felhő pormentes környezete segítette a HH 1177 megfigyelését. A majdnem 33 fényév kiterjedésű sugár az egyik leghosszabb ilyen típusú jet, amit valaha észleltek.

A HH 1177 sokat elárul a csillagok korai fejlődéséről. A sugár erősen kollimált, vagyis a forrástól távolodva alig szélesedik. Az ilyen anyagkilövellések anyagbefogási korongoktól származnak. Ennek segítségével többet tudhatunk meg arról, hogy miképp gyűjtenek anyagot a formálódó csillagok. A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a képződő kis és nagy tömegű csillagok is bocsáthatnak ki a HH 1177-hez hasonló kollimált jeteket, ami azt sugallja, hogy a nagy tömegű csillagok kis tömegű társaikhoz hasonló módon is létrejöhetnek.

A VLT Adaptív Optikai Egységének (Adaptive Optics Facility) beüzemelésével a MUSE lehetőségei jelentősen bővültek. A nagy látószögű üzemmód 2017 óta érhető el. Az ESO távcsövein a légkör torzító hatásainak kiküszöbölése érdekében van szükség adaptív optikára. Ezek az optikai berendezések a csillagok pislákoló képét éles fényponttá alakítják vissza, és jelentősen javítják a távcsövek felbontóképességét. A fenti felvétel elkészítése óta már rendelkezésre áll az adaptív optika kis látószögű üzemmódja is, amellyel a MUSE a NASA/ESA Hubble űrtávcsövéhez hasonló képminőség elérésére is képessé vált. Így a világegyetem minden korábbinál részletesebben vizsgálhatóvá vált.

További információ

A tudományos eredményeket bemutató szakcikk a Nature folyóiratban jelent meg „An optical parsec-scale jet from a massive young star in the Large Magellanic Cloud” címmel.

A kutatócsoport tagjai: A. F. McLeod (a kutatási program idején a University of Canterbury, Új-Zéland, jelenleg pedig a Department of Astronomy, University of California, Berkeley, és a Department of Physics and Astronomy, Texas Tech University, USA munkatársa), M. Reiter (Department of Astronomy, University of Michigan, Ann Arbor, USA), R. Kuiper (Institut für Astronomie und Astrophysik, Universität Tübingen, Németország), P. D. Klaassen (UK Astronomy Technology Centre, Royal Observatory Edinburgh, Egyesült Királyság) és C. J, Evans (UK Astronomy Technology Centre, Royal Observatory Edinburgh, Egyesült Királyság).

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése fókuszál annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

Kapcsolat

Anna McLeod
Postdoctoral Research Fellow — Texas Tech University & University of California Berkeley
Telefon: +1 80 6834 2588
E-mail: anna.mcleod@ttu.edu

Calum Turner
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6670
E-mail: pio@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1903 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1903hu
Név:LHA 120-N 180B
Típus:Local Universe : Nebula : Type : Star Formation
Facility:Very Large Telescope
Instruments:MUSE
Science data:2018Natur.554..334M

Képek

Bébicsillagok buborékai
Bébicsillagok buborékai
Jumbo jetek
Jumbo jetek
Digitális égboltkép az LHA 120-N 180B jelű H II régió környezetéről
Digitális égboltkép az LHA 120-N 180B jelű H II régió környezetéről
Az LHA 120-N 180B jelű H II régió a Táblahegy (Mensa) csillagképben
Az LHA 120-N 180B jelű H II régió a Táblahegy (Mensa) csillagképben
Jet infógrafika
Jet infógrafika

Videók

ESOcast 193 Light: Bébicsillagok buborékai
ESOcast 193 Light: Bébicsillagok buborékai
Ráközelítés az LHA 120-N 180B jelű H II régióra
Ráközelítés az LHA 120-N 180B jelű H II régióra
Az LHA 120-N 180B jelű H II régió környezetének pásztázása
Az LHA 120-N 180B jelű H II régió környezetének pásztázása

Tekintse meg