eso1918hu — Tudományos közlemények

Az ESO VLT távcsőegyüttese tárta fel, melyik égitest lehet a Naprendszer jelenleg ismert legkisebb törpebolygója

2019. október 28.

Az ESO VLT távcsőegyüttese SPHERE műszerével gyűjtött adatok alapján a Hygiea kisbolygót valószínűleg át kell sorolni a törpebolygók közé. Az égitest a Ceres, a Vesta és a Pallas után a kisbolygóöv negyedik legnagyobb objektuma. Egy csillagászcsoportnak először sikerült a Hygieát elegendően nagy felbontással megfigyelni ahhoz, hogy tanulmányozhassák a felszínét, illetve meghatározhassák az alakját és a méretét is. Azt találták, hogy a Hygiea gömb alakú, így a Cerestől elhódíthatja a Naprendszer legkisebb törpebolygója címet.

A fő kisbolygóöv objektumaként a Hygiea helyből teljesít hármat a törpebolygóként történő osztályozás négy kritériuma közül: a Nap körül kering, nem hold, és a bolygóktól eltérően nem söpörte tisztára a teret a pályája mentén. Az utolsó feltétel: elegendő tömege legyen ahhoz, hogy saját gravitációjának hatására nagyjából gömb alakot vegyen fel. Ez az, amit most a VLT-észlelések felfedtek a Hygieával kapcsolatban.

 

„A világ jelenlegi egyik legjobb képalkotó rendszere, a VLT SPHERE műszere egyedülálló képességeinek köszönhetően fel tudtuk bontani a Hygiea képét, amely közel gömb alakúnak tűnik” – mondta Pierre Vernazza (Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Franciaország). „A felvételek alapján a Hygieát valószínűleg át kell sorolni a törpebolygók osztályába, amelyben jelenleg a legkisebb ilyen objektum lesz a Naprendszerben.”

 

A kutatócsoport a SPHERE-észleléseket a Hygiea méretének meghatározására is felhasználta, az átmérőre 430 km-t adtak meg. A legismertebb törpebolygó, a Pluto átmérője közel 2400 km, míg a Ceres mérete 950 km körüli.

 

Meglepetésre a megfigyelésekből az is kiderült, hogy a Hygiea felszínén nincs nagy becsapódási kráter, pedig a kutatók számítottak ilyenre, olvasható a Nature Astronomy-ban ma megjelent tanulmányban. A Hygiea az egyik legnagyobb kisbolygócsalád „feje”, amelynek közel 7000 tagja mind ugyanattól a szülőégitesttől származik. A csillagászok úgy vélték, hogy az ekkora létszámú családot létrehozó eseménynek nagy és mély nyomot kellett volna hagynia a Hygiea felszínén.

 

„Ez az eredmény valódi meglepetésként ért bennünket, hiszen egy nagy becsapódási medence jelenlétét vártuk, mint a Vesta esetében” – erősítette meg Vernazza. Bár a csillagászok a Hygiea felszínének 95%-át megfigyelték, csak két krátert tudtak kétséget kizáróan azonosítani. „A két kráter egyikét sem okozhatta az a becsapódás, amely létrehozta a Hygiea kisbolygócsaládot, hiszen annak térfogata egy 100 km méretű objektuméval mérhető össze. Túl kicsik” – magyarázta a tanulmány egyik társszerzője, Miroslav Brož (Csillagászati Intézet, Károly Egyetem, Prága, Cseh Köztársaság).

 

A kutatók a további vizsgálatok mellett döntöttek. Numerikus szimulációkból azt a következtetést vonták le, hogy a Hygiea gömbhöz közeli alakja és a nagy kisbolygócsalád valószínűleg egy 75 és 150 km közötti átmérőjű nagy „lövedékkel” történt hatalmas frontális ütközés következménye. Szimulációjuk szerint ez a kb. 2 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett romboló becsapódás teljesen összezúzta a szülőégitestet. Az újra összeálló törmelékdarabokból aztán létrejött a közel gömb alakú Hygiea, a maradékból pedig a sok ezer tagot számláló kísérete. „A kisbolygóövben az elmúlt 3-4 milliárd évben nem volt több példa két ilyen nagy test közötti ütközésre” – tette hozzá a kutatásban szintén részt vevő PhD hallgató, Pavel Ševeček (Csillagászati Intézet, Károly Egyetem).

 

A kisbolygók részletes tanulmányozásának lehetősége egyrészt a numerikus szimulációk fejlődésének, másrészt az egyre jobb teljesítőképességű teleszkópoknak köszönhető. „A VLT-nek és az új generációs adaptív optikával szerelt SPHERE műszernek hála, a főövbeli kisbolygókat eddig elérhetetlen felbontással fényképezhetjük, kitöltve ezzel a földi bázisú és a bolygóközi küldetések során végzett megfigyelések lehetőségei között tátongó űrt” – vonta le a végkövetkeztetést Vernazza.

 

 

További információ

A kutatás eredményeit bemutató szakcikk a Nature magazinban jelent meg október 28-án.

A kutatócsoport összetétele: P. Vernazza (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), L. Jorda (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), P. Ševeček (Institute of Astronomy, Charles University, Prague, Cseh Köztársaság), M. Brož (Institute of Astronomy, Charles University, Prague, Cseh Köztársaság), M. Viikinkoski (Mathematics and Statistics, Tampere University, Tampere, Finnország), J. Hanuš (Institute of Astronomy, Charles University, Prague, Cseh Köztársaság), B. Carry (Université Côte d'Azur, Observatoire de la Côte d'Azur, CNRS, Laboratoire Lagrange, Nice, Franciaország), A. Drouard (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), M. Ferrais (Space Sciences, Technologies and Astrophysics Research Institute, Université de Liège, Liège, Belgium), M. Marsset (Department of Earth, Atmospheric and Planetary Sciences, MIT, Cambridge, MA, Amerikai Egyesült Államok), F. Marchis (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország, and SETI Institute, Carl Sagan Center, Mountain View, Amerikai Egyesült Államok), M. Birlan (Observatoire de Paris, Paris, Franciaország), E. Podlewska-Gaca (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország, and Institute of Physics, University of Szczecin, Lengyelország), E. Jehin (Space Sciences, Technologies and Astrophysics Research Institute, Université de Liège, Liège, Belgium), P. Bartczak (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország), G. Dudzinski (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország), J. Berthier (Observatoire de Paris, Paris, Franciaország), J. Castillo-Rogez (Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology, Pasadena, California, Amerikai Egyesült Államok), F. Cipriani (European Space Agency, ESTEC – Scientific Support Office, Hollandia), F. Colas (Observatoire de Paris, Paris, Franciaország), F. DeMeo (Department of Earth, Atmospheric and Planetary Sciences, MIT, Cambridge, MA, Amerikai Egyesült Államok), C. Dumas (TMT Observatory, Pasadena, Amerikai Egyesült Államok), J. Durech (Institute of Astronomy, Charles University, Prague, Cseh Köztársaság), R. Fetick (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország and ONERA, The French Aerospace Lab, Chatillon Cedex, Franciaország), T. Fusco (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország and and ONERA, The French Aerospace Lab, Chatillon Cedex, Franciaország), J. Grice (Université Côte d'Azur, Observatoire de la Côte d'Azur, CNRS, Laboratoire Lagrange, Nice, Franciaország and Open University, School of Physical Sciences, The Open University, Milton Keynes, Egyesült Királyság), M. Kaasalainen (Mathematics and Statistics, Tampere University, Tampere, Finnország), A. Kryszczynska (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország), P. Lamy (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), H. Le Coroller (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), A. Marciniak (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország), T. Michalowski (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország), P. Michel (Université Côte d'Azur, Observatoire de la Côte d'Azur, CNRS, Laboratoire Lagrange, Nice, Franciaország), N. Rambaux (Observatoire de Paris, Paris, Franciaország), T. Santana-Ros (Departamento de Fı́sica, Universidad de Alicante, Alicante, Spanyolország), P. Tanga (Université Côte d'Azur, Observatoire de la Côte d'Azur, CNRS, Laboratoire Lagrange, Nice, Franciaország), F. Vachier (Observatoire de Paris, Paris, Franciaország), A. Vigan (Aix Marseille Université, CNRS, Laboratoire d'Astrophysique de Marseille, Marseille, Franciaország), O. Witasse (European Space Agency, ESTEC – Scientific Support Office, Hollandia), B. Yang (European Southern Observatory, Santiago, Chile), M. Gillon (Space Sciences, Technologies and Astrophysics Research Institute, Université de Liège, Liège, Belgium), Z. Benkhaldoun (Oaimeden Observatory, High Energy Physics and Astrophysics Laboratory, Cadi Ayyad University, Marrakech, Morocco), R. Szakáts (Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Budapest, Magyarország), R. Hirsch (Astronomical Observatory Institute, Faculty of Physics, Adam Mickiewicz University, Poznań, Lengyelország), R. Duffard (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Glorieta de la Astronomía S/N, Granada, Spanyolország), A. Chapman (Buenos Aires, Argentina), J. L. Maestre (Observatorio de Albox, Almeria, Spanyolország).

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort  egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programjának fő célkitűzése hatékony földi megfigyelő műszerek tervezése, kivitelezése és működtetése fókuszál annak érdekében, hogy a csillagászok élvonalbeli fontos tudományos felfedezéseket tehessenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Távcső (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

·      Szakcikk

·      Kiegészítő anyagok

·      A SPHERE új képe a Vestáról

·      A VLT SPEHER műszere sziklás világokat kémlel

·      A SPHERE feltérképezi a Ceres felszínét

·      Képek a VLT-ről

Kapcsolat

Pierre Vernazza
Laboratoire d’Astrophysique de Marseille
Marseille, France
Telefon: +33 4 91 05 59 11
E-mail: pierre.vernazza@lam.fr

Miroslav Brož
Charles University
Prague, Czech Republic
E-mail: mira@sirrah.troja.mff.cuni.cz

Pavel Ševeček
Charles University
Prague, Czech Republic
E-mail: pavel.sevecek@gmail.com

Bárbara Ferreira
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6670
E-mail: pio@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso1918 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso1918hu
Név:Hygiea
Típus:Solar System : Interplanetary Body : Dwarf planet
Facility:Very Large Telescope
Instruments:SPHERE

Képek

A SPHERE képe a Hygieáról
A SPHERE képe a Hygieáról
A Hygiea, a Vesta és a Ceres a SPHERE képein
A Hygiea, a Vesta és a Ceres a SPHERE képein

Videók

ESOcast 211 Light: Az ESO VLT távcsőegyüttese tárta fel, melyik égitest lehet a Naprendszer jelenleg ismert legkisebb törpebolygója
ESOcast 211 Light: Az ESO VLT távcsőegyüttese tárta fel, melyik égitest lehet a Naprendszer jelenleg ismert legkisebb törpebolygója
A Hygiea elhelyezkedése a Naprendszerben
A Hygiea elhelyezkedése a Naprendszerben
A Hygiea gömb alakját magyarázó becsapódás szimulációja
A Hygiea gömb alakját magyarázó becsapódás szimulációja

Tekintse meg