eso2012hu — Képrovat

Lenyűgöző űrpillangó az ESO felvételén

2020. július 30.

A szimmetrikus alakja miatt pillangóra hasonlító, csodás színekben pompázó, szövevényes mintázatú NGC 2899 katalógusjelű gázbuborék úgy néz ki az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) friss felvételén, mintha épp ellibbenni készülne. Soha korábban nem készült még ennyire lenyűgözően részletes felvétel erről az égi tüneményről. A fényképen még a planetáris köd halvány körvonalai is látványosan ragyognak a háttércsillagok előtt.

Az NGC 2899 hatalmas gázfelhői két fényévre is kiterjednek a köd központjától. Az akár tízezer Celsius-fokot is meghaladó forró gázcsomók fényesen ragyognak a Tejútrendszer háttércsillagai előtt. E ritka gázok magas hőmérsékletüket a köd szülőcsillagától származó sugárzás gerjesztésének köszönhetik. A központi csillag ultraibolya fénye a főleg hidrogénből álló gázburkot vörös, míg a beljebb található, oxigénben gazdagabb régiókat kék fénylésre készteti.
 
A déli Vitorla (latinul Vela) csillagkép irányában valahol 3000 és 6500 fényév távolság között elhelyezkedő képződménynek két központi csillaga is van. A csillagászok megfigyelései szerint ez kölcsönzi neki a majdnem szimmetrikus megjelenést. Amikor a két csillag egyike elérte aktív életének utolsó fejlődési fázisát, levetette külső gázrétegeit. A kísérőcsillag és a táguló gázburok kölcsönhatása révén két gázkaréj fúvódott egymással átellenes irányban. Ezek formálják a pillangó két szárnyát. A planetáris ködöknek [1] csupán egy-két tizede ilyen bipoláris felépítésű.
 
A csillagászok az ESO Chilében működő VLT távcsőrendszerét felépítő négy, egyenként 8,2 m átmérőjű távcsőegység (UT) egyikén, az Antunak is nevezett UT1-en működő FORS műszer segítségével tudták az NGC 2899-et ilyen kiemelkedő részletgazdagsággal megörökíteni. A nagy részletességet biztosító fókuszrövidítő és alacsony felbontású spektrográf (FOcal Reducer and low dispersion Spectrograph) egység az ESO VLT egyik legkorábbi műszere volt, és már számos csodálatos felvételt és tudományos felfedezést köszönhetünk neki. A FORS többek közt szerepet játszott egy gravitációshullám-forrás elektromágneses fényének felfedezésében, vizsgálták vele az első ismert csillagközi kisbolygót, és használják az összetett planetáris ködöket alakító fizikai folyamatok mélyebb megértésére is.
 
A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában megőrzi, és minden csillagász számára elérhetővé teszi.

Megjegyzés

[1] Hétköznapi megnevezésük ellenére a planetéris ködöknek semmi közük a planétákhoz, vagyis a bolygókhoz. Arról van szó csupán, hogy az első csillagászok, akik ilyen képződményeket figyeltek meg, leírásaikban bolygókhoz hasonlították megjelenésüket. Valójában ezek a gázfelhők úgy jönnek létre, hogy egy, a Napnál legfeljebb hatszor nagyobb tömegű idős csillag magja élete végén összehúzódik, miközben külső rétegeit nehéz elemekben gazdag, felfúvódó gázbuborékként leveti magáról. Az erős ultraibolya sugárzás gerjesztése fénylésre készteti ezt a kifelé mozgó gázhéjat, ami így több ezer éven át fényesen ragyog, mielőtt megritkulva elhalványul, és végleg beleolvad a világűrbe. A planetáris ködök csillagászati léptéken mérve valójában egészen rövid életűek.

További információ

Az ESO a legfontosabb kormányközi csillagászati szervezet Európában, és messze a legeredményesebb földfelszíni csillagászati obszervatórium az egész világon. Tizenhat tagország támogatja: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ezt a sort egészíti ki az ESO obszervatóriumainak befogadóországaként Chile, valamint stratégiai partnerként Ausztrália. Az ESO ambiciózus programja hatékony földi megfigyelő műszerek tervezésére, kivitelezésére és működtetésére fókuszál, lehetővé téve a csillagászoknak, hogy fontos tudományos felfedezéseket tegyenek. Az ESO vezető szerepet játszik csillagászati együttműködések elősegítésében és szervezésében. Az ESO három világszínvonalú megfigyelő helyet tart fenn Chilében. Ezek: La Silla, Paranal és Chajnantor. Paranalon üzemel a Nagyon Nagy Teleszkóp (VLT), a világ legkorszerűbb látható hullámhosszakon üzemelő csillagászati obszervatóriuma, és két égboltfelmérő távcső. A világ legnagyobb égboltfelmérő teleszkópja, a VISTA az infravörös hullámhossztartományban működik, míg a VLT Égboltfelmérő Távcső az optikai hullámhosszak legnagyobb dedikált égboltfelmérő műszere. Az ESO vezető résztvevő az ALMA-együttműködésben, ami jelenleg a legnagyobb létező csillagászati projekt. Mindezeken túl épül már a Paranalhoz közeli Cerro Armazones tetején az ESO 39-méteres Rendkívül Nagy Távcsöve (ELT) is. Ez lesz a világ „égre néző legnagyobb szeme”.

Linkek

Kapcsolat

Bárbara Ferreira
ESO Public Information Officer
Garching bei München, Germany
Telefon: +49 89 3200 6670
Mobil: +49 151 241 664 00
E-mail: pio@eso.org

Connect with ESO on social media

Ez az ESO eso2012 sz. sajtóközleményének fordítása

A sajtóközleményről

Közlemény száma:eso2012hu
Név:NGC 2899
Facility:Very Large Telescope
Instruments:FORS2

Képek

Az ESO VLT legújabb felvétele az NGC 2899 planetáris ködről
Az ESO VLT legújabb felvétele az NGC 2899 planetáris ködről
Az NGC 2899 a Vitorla csillagképben
Az NGC 2899 a Vitorla csillagképben
Az NGC 2899 tágabb égi környezete
Az NGC 2899 tágabb égi környezete

Videók

ESOcast Light XXX - Lenyűgöző űrpillangó az ESO felvételén
ESOcast Light XXX - Lenyűgöző űrpillangó az ESO felvételén
Ráközelítés az NGC 2899 planetáris ködre
Ráközelítés az NGC 2899 planetáris ködre

Tekintse meg