Sajtóközlemények

2019. június 10.: Az újonnan épített és a chilei VLT távcsőegyüttesen üzembe helyezett bolygókereső műszer 100 órás észlelési sorozatba kezdett az alfa Centauri A és B csillagokról, amelynek célja, hogy elsőként készítsen közvetlen felvételt egy lakhatósági zónában keringő exobolygóról.

2019. június 3.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén található SPHERE műszer különleges képességei lehetővé tették, hogy a legélesebb felvételek készülhessenek el egy kettős aszteroidáról, amint az elhaladt a Föld mellett május 25-én. Bár maga a kettős kisbolygó nem tartozik a veszélyt jelentő objektumok közé, tudósok arra használták fel ezt a lehetőséget, hogy válaszreakciót teszteljenek egy veszélyes Föld-közeli objektumra (Near-Earth Object, NEO), bizonyítva ezáltal, hogy az ESO élvonalba tartozó technológiája kritikus lehet a bolygóvédelemben.

2019. május 23.: Az Európai Unió Horizont 2020 programja által támogatott ATTRACT kutatási-fejlesztési kezdeményezés, amelynek 9 konzorciális partnerintézménye között ott van az ESO is, most 170 olyan technológiai újítás megvalósítására ítélt oda egyenként 100 ezer euró támogatást, amelyek akár a társadalmunkat is átformálhatják. A nyertes pályázatok között olyanokat is találunk, amelyek az ESO-nál a csillagászat terén felhalmozott szaktudás társadalmi hasznosítását tűzik célul.

2019. május 2.: Ez a fotó az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsövével (VLT Survey Telescope – VST) rögzített felvételek kombinálásával készült. Megfigyelhetjük rajta az ESA Gaia űrszondájának halovány nyomát, amit a csillagokkal zsúfolt felvétel alsó felén látható pontsor rajzol ki. A megfigyeléseket a csillagászok egy folyamatban lévő együttműködési program keretében készítették, amelynek célja a Gaia pályaparamétereinek pontosítása, miáltal az űrszonda páratlanul pontos csillagtérképe még tovább javítható.

2019. április 10.: Az Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope, EHT) nyolc földi rádióteleszkóp nemzetközi együttműködésben üzemeltetett bolygóméretű hálózata, amelyet arra terveztek, hogy képet alkossanak egy fekete lyukról. A mai napon az EHT kutatói világszerte egybehangolt sajtókonferenciákon jelentik be, hogy sikerrel jártak, bemutatva egy szupernagy tömegű fekete lyuk és árnyékának első látható bizonyítékát.

2019. március 29.: 1969-es felavatása óta az ESO La Silla Obszervatóriuma a csillagászat élvonalába tartozik. Csúcstechnológiájú műszerparkja nem csak áttörést jelentő felfedezéseket tett lehetővé a csillagászok számára, de a jövő távcsöveinek építői előtt is kikövezte az utat. Az ESO La Silla-n működő teleszkópjai 50 év észlelés után is az eget ostromolják, idegen világokat fedeznek fel, és lélegzetelállító részletességgel tárják fel a kozmosz titkait.

2019. március 27.: A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövének Interferométere (Very Large Telescope Interferometer – VLTI) segítségével elsőként figyeltek meg egy exobolygót közvetlenül, az optikai interferometria módszerével. Az úttörő módszer egy bonyolult exobolygólégkört tárt fel az egész planétára kiterjedő, örvénylő vas- és szilikátpor-felhőket kavaró viharokkal. A módszer új lehetőségeket nyit meg sok, már jelenleg is ismert exobolygó jobb megismeréséhez.

2019. március 14.: Tőlünk kétezer fényév távolságban, az Orion csillagkép egyik legsötétebb szegletében megbújva terjeszti ködös szárnyait a csillagközi térbe az Űrdenevér. Bár a magjában elhelyezkedő fiatal csillagokat átlátszatlan porfelhők rejtik el előlünk, azok ragyogó sugárzása még így is megvilágítja a ködöt. Ahhoz túlságosan halvány, hogy szabad szemmel megpillanthassuk, azonban az ESO VLT távcsőegyüttesének ez idáig legrészletesebb felvételén az NGC 1788 felfedi lágy színeit.

2019. február 6.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) műszere örökítette meg a Nagy-Magellán-felhőnek ezt a káprázatos vidékét, ahol éppen új csillagok keletkeznek. A galaxis viszonylag alacsony portartalma és a MUSE nagy felbontása együtt rendkívüli részletek feltárását engedi meg még a látható fény tartományában is.

2019. január 22.: A halovány, mulandó fényű ESO 577-24 katalógusjelű planetáris köd csak rövid ideig, mintegy 10 ezer évig fog látszani — szempillantásnyi idő ez csupán a csillagok életéhez viszonyítva. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készítették ezt a felvételt a planetáris köd ionizált gázgömbjéről. A ledobott héj a középen látható forró haldokló csillag utolsó lehelete. A planetáris ködöt alkotó gázhéj tágulásával és ritkulásával fénye lassan láthatatlanná enyészik.

2019. január 11.: A 2018 áprilisi megnyílása óta az ESO Szupernóva Planetárium és Látógatóközpont több mint 55000 látogatóval osztotta már meg az Univerzum csodáit, és ragadta meg a világ minden tájáról érkező közönség figyelmét. Most online is ingyenesen hozzáférhetővé vált az ESO Szupernóva nagy felbontású képeit, lenyűgöző videóit, ismeretterjesztő szövegeit és planetáriumi anyagait, valamint a korszerű csillagászati kiállításának digitális verzióját tartalmazó kiterjedt könyvtára.

2018. december 20.: Az ESO főigazgatója és a Cserenkov Távcsőhálózat (Cherenkov Telescope Array – CTA) Obszervatórium ügyvezető igazgatója együttműködési megállapodást írtak alá, amely értelmében a CTA déli távcsőegyüttese az ESO Chilében működő Paranal Obszervatóriumában lel majd otthonra. A chilei kormány hozzájárulása teszi lehetővé, hogy az ESO obszervatóriuma ezzel az új rendszerrel bővülhessen. Így a világ legnagyratörőbb gamma-obszervatóriuma nem csak a kiváló chilei asztroklímára, de az ESO világszínvonalú infrastruktúrájára, szakértőgárdájára és létesítményeire is támaszkodhat majd. Az új obszervatóriumot a CTA és tagintézményei megbízásából az ESO fogja üzemeltetni.

2018. december 12.: A SPHERE bolygóvadász műszer egyik új alrendszerének tesztelése során az ESO Nagyon Nagy Távcsövének csillagászai minden korábbit, köztük még a Hubble-űrtávcsövet is felülmúlóan éles felvételt készítettek az R Aquariiról. A fotó megdöbbentő részleteket tár fel a kettőscsillag tagjainak különleges viszonyáról.

2018. december 5.: Az Európai Déli Obszervatórium Chilében, a Paranal-hegyen működő megfigyelőállomásáról sikeresen elvégezték a SPECULOOS program első megfigyeléseit. A SPECULOOS elsődleges célja közeli ultrahűvös csillagok és barna törpék körül keringő Föld-méretű bolygók kimutatása lesz.

2018. november 19.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope, VLT) VISIR műszere egy csodálatos képet készített egy újonnan felfedezett hármas csillagrendszerről. Becenevén Apep – ugyanis egy ősi egyiptomi istenségről kapta a nevét – talán a valaha talált első olyan csillag, amelyik a közeljövőben gammakitörést produkál.

2018. november 14.: A Naphoz legközelebbi egyedülálló csillagnak egy legalább 3,2 földtömegű bolygója van – egy ún. szuperföld. A fényt éppen csak kapó fagyott világot napjaink egyik legnagyobb, sok földi távcsövet – köztük az ESO HARPS bolygóvadász műszerét is – bevonó észlelési kampányában találták. Az újonnan felfedezett planéta a második legközelebbi ismert exobolygó, a Barnard-csillag pedig az égbolt leggyorsabban mozgó csillaga.

2018. november 6.: A csillagászok az ALMA távcsőrendszer felvételei és az ESO VLT MUSE spektrográfjának adatai alapján egy fekete lyuk által működtetett grandiózus gázszökőkutat azonosítottak az Abell 2597 galaxishalmaz legfényesebb galaxisában. A hatalmas kozmikus szökőkutat ki- és beáramló gázok alkotják. Ilyen teljes áramlási ciklust egyetlen rendszeren belül korábban még nem figyeltek meg a kutatók.

2018. október 31.: Az ESO rendkívül érzékeny GRAVITY nevű műszere újabb bizonyítékkal támasztja alá a jó ideje felmerült feltételezést, miszerint a Tejútrendszer középpontjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk rejtőzik. A legfrissebb megfigyelések a fénysebesség 30%-ával mozgó gázcsomókat mutattak ki az eseményhorizont közelében húzódó körpályán. Ez az első alkalom, hogy a soha vissza nem térés fekete lyukat körülvevő határához ilyen közel észlelték anyag jelenlétét. Ez továbbá az eddigi legrészletesebb megfigyelés egy fekete lyuk közvetlen közelében mozgó anyagról.

2018. október 24.: Az ESO VLT távcsőegyüttesének FORS2 műszere az NGC 2467 katalógusjelű – néha Halálfej-köd néven is emlegetett – aktív csillagkeletkezési területet észlelte. A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült, amely a tudományos adatok gyűjtésére nem alkalmas ritka időszakok hasznosítását tűzte ki célul: a tétlen várakozás helyett az ESO távcsöveivel ilyenkor lenyűgöző képeket készítenek a déli égbolt csodáiról.

2018. október 17.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén működő VIMOS műszer segítségével egy nemzetközi csillagászcsoport hatalmas égitest-csoportot fedezett fel a korai világegyetemben. Ezt a Hüperiónnak keresztelt galaxis proto-szuperhalmazt új megfigyelések és archív mérések alapos átvizsgálása révén mutatták ki. Ez az eddigi legnagyobb méretű és tömegű képződmény ilyen távol és ilyen távoli múltban — mindössze 2 milliárd évvel az ősrobbanás után.