Sajtóközlemények

2021. január 25.: Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövének (ESO VLT) adatait is felhasználva csillagászok olyan bolygórendszert fedeztek fel, amelynek hat planétájából öt ritkán megvalósuló összehangolt ütemben járja körbe központi csillagát. A kutatók úgy vélik, a rendszer fontos információkkal szolgálhat a bolygók, köztük a Naprendszer égitestjeinek keletkezéséről és fejlődéséről.

2021. január 11.: A galaxisok akkor kezdenek el „haldokolni”, amikor leáll bennük a csillagkeletkezés, de mostanáig a csillagászoknak távoli galaxisok esetében nem sikerült tetten érniük a folyamat kezdetét. Az Európai Déli Obszervatórium partnerségével üzemeltetett ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszer segítségével most azonban egy olyan galaxist figyeltek meg, ahonnan éppen kidobódik a csillagok létrehozására alkalmas gáz közel fele. A folyamat üteme megdöbbentő, évente tízezer naptömegnyi gáz távozik, azaz a galaxis nagyon gyorsan elveszti azt az anyagot, amiből új csillagok keletkezhetnének. A kutatócsoport úgy véli, hogy a látványos folyamatot egy másik galaxissal történt ütközés indította be, ez viszont arra késztetheti a csillagászokat, hogy újragondolják a csillagkeletkezés leállásával kapcsolatos elképzeléseiket.

2020. október 30.: Egy régóta halott csillag fátyolos maradványai a Cet gyomrában – mintha csak egy halálfej lebegne a világűr végtelenjében. Ez az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) lenyűgözően részletes felvétele a vérvörös árnyalatokban játszó, baljós nevű Halálfej-ködről. Ez a képződmény az első olyan ismert planetáris köd, amelynek közepén egy kettőscsillag van, és a rendszerhez egy harmadik, távolabbi csillag is tartozik.

2020. október 12.: Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) és világszerte több más szervezet távcsöveit használva csillagászok egy szupernagy tömegű fekete lyuk által szétszaggatott csillag ritka felvillanását örökítették meg. Jelenleg a 215 millió fényév távolságban bekövetkezett, ún. árapály-katasztrófa (tidal disruption event, TDE) a legközelebbi ilyen jellegű felvillanás, amelyet minden eddiginél részletesebben sikerült tanulmányozni. A kutatás eredményeit bemutató szakcikk ma jelent meg a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban.

2020. október 6.: Reinhard Genzel és Andrea Ghez a galaxisunk centrumában helyet foglaló, Sagittarius A* nevű szupernagy tömegű fekete lyukkal kapcsolatos munkájukért megosztva kapták a 2020-as fizikai Nobel-díjat. Genzel, aki a németországi Max Planck Institut für Extraterrestrische Physik igazgatója, és csoportja az Európai Déli Obszervatórium (ESO) műszerparkjával közel harminc éve tanulmányozza a Sagittarius A*-ot.

2020. október 1.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) felvételén a csillagászok hat galaxist számláltak össze egy szupernagy tömegű fekete lyuk környezetében. A rendkívül távoli felvételen a világegyetem kevesebb mint egymilliárd éves korában látható. Ennyire szoros csoportosulást ezelőtt még nem figyeltek meg a csillagászok az ősrobbanás utáni ilyen korai időszakból. Ez a megfigyelés segíthet megérteni a szupernagy tömegű fekete lyukak keletkezését és gyors növekedésüket – ilyen objektum található a mi Tejútrendszerünk középpontjában is. A felvétel alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a fekete lyukak gyorsan növekedhetnek hatalmas hálószerű gázképződmények középpontjában, ahol rengeteg anyagutánpótlás áll a rendelkezésükre.

2020. szeptember 14.: Egy nemzetközi csillagászcsoport ma jelentette be, hogy egy ritka molekulát, foszfint fedeztek fel a Vénusz felhőiben. A Földön ilyen gázt csak iparilag állítanak elő, valamint oxigénszegény környezetben élő mikrobák termelik. A csillagászok régóta feltételezik, hogy a Vénusz nagy magasságba nyúló felhői mikrobáknak adhatnak otthont, mert azok a magaslégkörben lebegve elkerülhetik a felszín perzselő hőségét, ugyanakkor el kell viselniük a rendkívül savas környezetet. A kimutatott foszfin ilyen földönkívüli lebegő életformák jele is lehet.

2020. szeptember 3.: A csillagászok most először találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy több tagú csillagrendszerek szétszaggathatják a körülöttük létrejövő bolygókeletkezési korongot, amiből így egy eltorzult, ferde gyűrűkkel tagolt képződmény jöhet létre. A kutatócsoport friss tanulmánya arra utal, hogy akár különleges, a Csillagok Háborújának Tatooine bolygójához hasonló égitestek is létrejöhetnek egy csillagrendszer körüli meghajlított korongban. Ezek az érdekes új tudományos eredmények az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsöve (ESO VLT), valamint az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) megfigyelésein alapulnak.

2020. augusztus 12.: Az ESO partnerségével üzemeltetett ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszerrel csillagászok egy rendkívül távoli, így nagyon fiatal galaxist fedeztek fel, amely meglepően hasonlít a Tejútrendszerre. A galaxis olyan messze van, hogy fénye 12 milliárd év alatt ért el hozzánk: abban az állapotában látjuk, amikor az Univerzum még csak 1,4 milliárd éves volt. Szintén meglepő a benne uralkodó rendezettség, amely ellentmond az elméleteknek, miszerint a korai Univerzum galaxisai turbulensek és instabilak. A váratlan felfedezés új megvilágításba helyezi Univerzumunk múltját, és így megkérdőjelezi jelenlegi tudásunkat a galaxisok kialakulásáról.

2020. július 30.: A szimmetrikus alakja miatt pillangóra hasonlító, csodás színekben pompázó, szövevényes mintázatú NGC 2899 katalógusjelű gázbuborék úgy néz ki az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) friss felvételén, mintha épp ellibbenni készülne. Soha korábban nem készült még ennyire lenyűgözően részletes felvétel erről az égi tüneményről. A fényképen még a planetáris köd halvány körvonalai is látványosan ragyognak a háttércsillagok előtt.

2020. július 22.: Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) elkészítette minden idők első felvételét egy fiatal, a Naphoz hasonló csillagról és két óriás exobolygójáról. A több exobolygót tartalmazó rendszerekről nagyon ritkán készülnek képek, és a csillagászok – egészen mostanáig – sosem figyelhettek meg közvetlenül több bolygót egy Naphoz hasonló csillag körül. A megfigyelések segíthetnek a csillagászoknak megérteni, miként alakultak ki és fejlődtek a bolygók saját Napunk körül.

2020. június 30.: Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövét (VLT) használva arra lettek figyelmesek a csillagászok, hogy az egyik törpegalaxisban egy instabil, nagy tömegű csillagnak csak hűlt helyét találták. A tudósok szerint ez arra utalhat, hogy a csillag halványabb lett, és részben por takarja el. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a csillag fekete lyukká zuhant össze anélkül, hogy szupernóvaként felrobbant volna. „Amennyiben ez a feltételezés igaz” – mondja a kutatást végző csoport vezetője, Andrew Allan, a Trinity College Dublin (Írország) PhD-hallgatója – „ez lenne az első közvetlen észlelés arra, hogy ily módon ér véget egy ilyen óriási csillag élete.”

2020. június 1.: A csillagászok az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) távcsöveivel hatalmas foltokat találtak gömbhalmazokban megbúvó rendkívül forró csillagok felszínén. Ezek a csillagok nem csak a mágnes tér miatti foltokkal tarkítottak, de néhányukon szuperflerek is előfordulnak. Az ilyen hatalmas robbanásokban a napkitöréseknél több milliószor nagyobb energiák szabadulnak fel. A Nature Astronomy szakfolyóirat mai számában publikált eredmények hozzásegíthetik a csillagászokat e talányos égitestek jobb megismeréséhez, de elvezethetnek az asztrofizika néhány nagy rejtélyének megfejtéséhez is.

2020. május 20.: A csillagászok az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövével (ESO VLT) egy bolygó születésének csalhatatlan jeleit észlelték. A fiatal AB Aurigae csillag körül sűrű por- és gázkorong kavarog, amiben feltűnő spirális szerkezet vehető ki. A spirál mentén pedig megfigyelhető egy „csavarodás”, amely egy éppen születőben lévő bolygó helyét jelzi. Ez a sajátos szerkezet az első közvetlenül megfigyelt bizonyíték egy bolygó születésére.

2020. május 6.: Az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) és más intézetek kutatóiból álló csillagászcsapat egy tőlünk mindössze 1000 fényévre lévő fekete lyukat fedezett fel. A szabad szemmel is látható hármas rendszerben található égitest minden más eddig ismert fekete lyuknál közelebb van a Naprendszerhez. A láthatatlan harmadik tag jelenlétét a csillagászok a rendszer két fénylő szokványos csillagának mozgása alapján igazolták. Az égitesteket az ESO chilei La Silla obszervatóriumában működő 2,2 m-es MPG/ESO távcsővel figyelték meg. A szakemberek szerint ez csak a jéghegy csúcsa lehet, és a jövőben bizonyára rengeteg hasonló fekete lyukat fognak még találni.

2020. április 16.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (VLT) végzett megfigyelések első alkalommal fedték fel, hogy egy, a Tejútrendszer központjában lévő, szupernagy tömegű fekete lyuk körül keringő csillag éppen úgy mozog, ahogy azt Einstein általános relativitáselmélete előre jelzi. Keringési pályája rózsa formájú, nem pedig ellipszis, ahogy azt Newton gravitációs elmélete jósolta. Ezt a régóta várt eredményt az elmúlt közel 30 év egyre pontosabb mérései tették lehetővé, amelyeknek köszönhetően a kutatók megfejthetik a galaxisunk szívében rejtőző óriás titkait.

2020. március 11.: A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope – VLT) egy olyan szélsőséges időjárású bolygót figyeltek meg, ahol a feltételezések szerint eső helyett izzó, folyékony vas hullik az égből. Az ultraforró óriásbolygó nappali oldalán 2400 Celsius-foknál is nagyobb hőség uralkodik, ahol már a fémek is elpárolognak. A viharos szelek a vasgőzt a hűvösebb éjszakai oldalra is eljuttatják, ahol a gázból vascseppek csapódnak ki.

2020. március 5.: A csillagászok egyre gyakrabban fejezik ki aggodalmukat a mega-műholdflották tudományos kutatásra gyakorolt hatása miatt. Azért, hogy jobban felmérhessék a csillagászati megfigyeléseket befolyásoló hatásukat, az ESO tudományos igényű vizsgálatot indított, amely elsősorban az ESO távcsöveivel a látható és infravörös tartományokban végzett mérésekre összpontosít, de más obszervatóriumokkal is foglalkozik. A SpaceX, az Amazon, a OneWeb és más cégek 18 reprezentatív, összesen több mint 26 ezer műholdat magába foglaló flottáját elemző tanulmányt [1] most fogadta el közlésre az Astronomy & Astrophysics.

2020. február 14.: A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope – VLT) készítettek felvételt a jelenleg példátlanul halvány Betelgeuze vörös szuperóriás csillagról az Orion csillagképben. A csillag felszínét megmutató friss felvételen nem csak a halványulás, de az égitest alakváltozása is megfigyelhető.

2020. február 5.: A csillagászok az ESO partnerségével működtetett Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rádiótávcső-hálózattal különleges, két csillag ütközetéből származó gázfelhőt figyeltek meg. A két égitest egyike olyan óriásira fúvódott, hogy elnyelte a társát. Az pedig pályáján befelé spirálozva lehámozta az óriás külső rétegeit.