Sajtóközlemények

2020. január 15.: Az emberi DNS-ben és a sejtmembránokban is megtalálható foszfor alapvető fontosságú alkotóeleme az élet általunk ismert formájának. De egyelőre még rejtély, hogy miként jutott el a Földre. Most azonban csillagászok egy csoportjának az ALMA antennarendszer és az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának adatai alapján sikerült feltérképezni vándorlását a csillagkeletkezési területektől egészen az üstökösökig. Kutatásuk elsőként mutatta meg, hogy hol keletkeznek a foszfort tartalmazó molekulák, hogyan került ez az elem az üstökösökbe, és miként játszhatott bolygónkon meghatározó szerepet az élet keletkezésében egy különleges molekula.

2019. december 19.: Az ESO VLT távcsőegyüttesével az Univerzum néhány legkorábbi galaxisa körül hideg gázból álló halókat találtak. Ezek a gázburkok tökéletes „táplálékforrásai” a jelenleg 12,5 milliárd évvel ezelőtti állapotukban megfigyelhető galaxisok centrumaiban elhelyezkedő szupernagy tömegű fekete lyukaknak. Ez a fajta „élelmiszerraktár” megmagyarázhatja, hogy az Univerzum történetének legkorábbi szakaszában (Kozmikus Hajnal) hogyan növekedhettek olyan gyorsan ezek az űrszörnyetegek.

2019. december 16.: A Tejútrendszer központi vidékének nagy felbontású vizsgálata során az ESO VLT távcsőegyüttese galaxisunk csillagkeletkezési történetének eddig ismeretlen részleteit tárta fel. Az új észlelések alapján a csillagászok bizonyítékot találtak arra, hogy a Tejútrendszer életében egykor rendkívül drámai esemény következett be: a csillagkeletkezés ütemének megnövekedése rövid időn belül százezernél is több szupernóva-robbanást eredményezett.

2019. december 4.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope – VLT) dolgozó csillagászok elsőként találtak bizonyítékot egy fehér törpecsillag körül keringő óriásbolygó létére. Ez a bolygó egy valaha a Naphoz hasonló csillag forró maradványai körül kering szoros pályán. A közelség miatt a bolygó légköre folyamatosan párolog, és gázkorongot hoz létre a csillag körül. Ez a különleges rendszer szembesít bennünket a saját Naprendszerünk távoli jövőben várható végzetével is.

2019. október 28.: Az ESO VLT távcsőegyüttese SPHERE műszerével gyűjtött adatok alapján a Hygiea kisbolygót valószínűleg át kell sorolni a törpebolygók közé. Az égitest a Ceres, a Vesta és a Pallas után a kisbolygóöv negyedik legnagyobb objektuma. Egy csillagászcsoportnak először sikerült a Hygieát elegendően nagy felbontással megfigyelni ahhoz, hogy tanulmányozhassák a felszínét, illetve meghatározhassák az alakját és a méretét is. Azt találták, hogy a Hygiea gömb alakú, így a Cerestől elhódíthatja a Naprendszer legkisebb törpebolygója címet.

2019. október 23.: Először sikerült detektálni egy nehéz kémiai elem, a stroncium létrejöttét a világűrben, mégpedig két neutroncsillag összeolvadását követően. A Nature magazinban ma megjelent eredményhez vezető megfigyeléseket az ESO VLT távcsőegyüttesének X-shooter spektrográfjával végezték. A felfedezés – beillesztve egy hiányzó darabot a kémiai elemek kialakulásának kirakós játékába – megerősíti azt, hogy az Univerzumban a nehezebb elemek keletkezhetnek neutroncsillagok összeolvadása során.

2019. október 4.: A csillagászok az ALMA rádiótávcső-hálózat segítségével rendkívül nagy felbontású felvételt készítettek két, fiatal csillagot tápláló gázkorongról, amelyek egy perechez hasonló formájú, kavargó gázból és porból szőtt fészekben fejlődnek. E látványos jelenséget megfigyelve többet tudhatunk meg a csillagok korai életszakaszáról és a kettőscsillagok születésének körülményeiről.

2019. szeptember 26.: A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope) most először észleltek egy gyors rádiókitörést, amelynek a fénye egy galaxis halóján át jutott el hozzánk. Ennek az ezredmásodpercnél rövidebb ideig tartó különös kitörési jelenségnek a rádióhullámai majdnem zavartalanul értek el a Földig, ami arra utal, hogy a haló meglepően kis sűrűségű, mágneses tere pedig gyenge. A megfigyelés új eszközt ad a csillagászok kezébe a titokzatos galaxishalók vizsgálatához.

2019. szeptember 13.: Az ESO VISTA teleszkópja az egyik legközelebbi galaxisszomszédunkról, a Nagy Magellán-felhőről készített magával ragadó képet. A VISTA egyedülálló részletességgel tanulmányozza ezt a galaxist és a testvérét a Kis Magellán-felhőt. Ez a felmérés lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy nagyon sok csillagot megfigyeljenek, amely a csillagfejlődés, galaktikus dinamika és változócsillagok tanulmányozására teremt új lehetőségeket.

2019. augusztus 7.: Ez a repülő vízimadárra emlékeztető színpompás és leheletfinom égitestcsoport a Sirály-köd nevet viseli. A port, hidrogént, héliumot és egy kevés nehezebb elemet tartalmazó régió fiatal csillagok forró és mozgalmas bölcsője. Az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsöve (VLT Survey Telescope – VST) figyelemre méltó részletgazdagsággal örökítette meg a kozmikus madarat felépítő egyes égitesteket és azok finomabb részleteit is. A VST az égboltot látható fényben pásztázó égboltfelmérő távcsövek egyik legnagyobbika a világon.

2019. július 3.: Július 2-án egy napfogyatkozás totalitási sávja haladt át az ESO La Silla Obszervatóriumán. A ritka csillagászati esemény az ESO első obszervatóriuma megalapításának éppen 50. évfordulójára esett. Az 1969-ben megnyitott La Silla Obszervatórium a csillagászati kutatás élvonalába emelte Európát, és azóta is figyelemre méltó eredményeket ér el. Ezer látogató, köztük a Chilei Köztársaság elnöke utazott el a távoli obszervatóriumba, hogy szemtanúja legyen a különleges együttállásnak.

2019. június 10.: Az újonnan épített és a chilei VLT távcsőegyüttesen üzembe helyezett bolygókereső műszer 100 órás észlelési sorozatba kezdett az alfa Centauri A és B csillagokról, amelynek célja, hogy elsőként készítsen közvetlen felvételt egy lakhatósági zónában keringő exobolygóról.

2019. június 3.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén található SPHERE műszer különleges képességei lehetővé tették, hogy a legélesebb felvételek készülhessenek el egy kettős aszteroidáról, amint az elhaladt a Föld mellett május 25-én. Bár maga a kettős kisbolygó nem tartozik a veszélyt jelentő objektumok közé, tudósok arra használták fel ezt a lehetőséget, hogy válaszreakciót teszteljenek egy veszélyes Föld-közeli objektumra (Near-Earth Object, NEO), bizonyítva ezáltal, hogy az ESO élvonalba tartozó technológiája kritikus lehet a bolygóvédelemben.

2019. május 23.: Az Európai Unió Horizont 2020 programja által támogatott ATTRACT kutatási-fejlesztési kezdeményezés, amelynek 9 konzorciális partnerintézménye között ott van az ESO is, most 170 olyan technológiai újítás megvalósítására ítélt oda egyenként 100 ezer euró támogatást, amelyek akár a társadalmunkat is átformálhatják. A nyertes pályázatok között olyanokat is találunk, amelyek az ESO-nál a csillagászat terén felhalmozott szaktudás társadalmi hasznosítását tűzik célul.

2019. május 2.: Ez a fotó az ESO VLT Égboltfelmérő Távcsövével (VLT Survey Telescope – VST) rögzített felvételek kombinálásával készült. Megfigyelhetjük rajta az ESA Gaia űrszondájának halovány nyomát, amit a csillagokkal zsúfolt felvétel alsó felén látható pontsor rajzol ki. A megfigyeléseket a csillagászok egy folyamatban lévő együttműködési program keretében készítették, amelynek célja a Gaia pályaparamétereinek pontosítása, miáltal az űrszonda páratlanul pontos csillagtérképe még tovább javítható.

2019. április 10.: Az Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope, EHT) nyolc földi rádióteleszkóp nemzetközi együttműködésben üzemeltetett bolygóméretű hálózata, amelyet arra terveztek, hogy képet alkossanak egy fekete lyukról. A mai napon az EHT kutatói világszerte egybehangolt sajtókonferenciákon jelentik be, hogy sikerrel jártak, bemutatva egy szupernagy tömegű fekete lyuk és árnyékának első látható bizonyítékát.

2019. március 29.: 1969-es felavatása óta az ESO La Silla Obszervatóriuma a csillagászat élvonalába tartozik. Csúcstechnológiájú műszerparkja nem csak áttörést jelentő felfedezéseket tett lehetővé a csillagászok számára, de a jövő távcsöveinek építői előtt is kikövezte az utat. Az ESO La Silla-n működő teleszkópjai 50 év észlelés után is az eget ostromolják, idegen világokat fedeznek fel, és lélegzetelállító részletességgel tárják fel a kozmosz titkait.

2019. március 27.: A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövének Interferométere (Very Large Telescope Interferometer – VLTI) segítségével elsőként figyeltek meg egy exobolygót közvetlenül, az optikai interferometria módszerével. Az úttörő módszer egy bonyolult exobolygólégkört tárt fel az egész planétára kiterjedő, örvénylő vas- és szilikátpor-felhőket kavaró viharokkal. A módszer új lehetőségeket nyit meg sok, már jelenleg is ismert exobolygó jobb megismeréséhez.

2019. március 14.: Tőlünk kétezer fényév távolságban, az Orion csillagkép egyik legsötétebb szegletében megbújva terjeszti ködös szárnyait a csillagközi térbe az Űrdenevér. Bár a magjában elhelyezkedő fiatal csillagokat átlátszatlan porfelhők rejtik el előlünk, azok ragyogó sugárzása még így is megvilágítja a ködöt. Ahhoz túlságosan halvány, hogy szabad szemmel megpillanthassuk, azonban az ESO VLT távcsőegyüttesének ez idáig legrészletesebb felvételén az NGC 1788 felfedi lágy színeit.

2019. február 6.: Az ESO Nagyon Nagy Távcsövének Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) műszere örökítette meg a Nagy-Magellán-felhőnek ezt a káprázatos vidékét, ahol éppen új csillagok keletkeznek. A galaxis viszonylag alacsony portartalma és a MUSE nagy felbontása együtt rendkívüli részletek feltárását engedi meg még a látható fény tartományában is.