Exobolygók

Naprendszeren kívüli bolygók keresése

A Naprendszeren kívüli bolygók keresésének vagy egy rendkívül fontos motivációja, ami talán az egész emberiség legfontosabb kérdés: van-e élet máshol az univerzumban? Az ESO obszervatóriumai egyedülálló műszerarzenállal rendelkeznek az un. „exobolygók” (extraszoláris, azaz Naprendszeren kívüli bolygók) keresésére, tanulmányozására és monitorozására.

A Nagyon Nagy Teleszkópot (VLT) használva a csillagászok első ízben tudták lefényképezni egy Naprendszeren kívüli bolygó gyenge fénylését. Ez lett a valaha látott első kép egy exobolygóról (lásd az eso0428 és eso0515 ESO Sajtóközleményeket). Egy az új világ egy óriásbolygó, a ötszörös Jupiter-tömeggel rendelkezik. Ez a megfigyelés fontos mérföldkő a modern asztrofizika egyik legfontosabb céljához vezető úton: nevezetesen alaposan megvizsgálni egy óriás- majd később egy Föld-szerű planéta fizikai tulajdonságait és kémiai összetételét (lásd az eso0507 sz. ESO sajtóközleményt). A VLT szintén fontos szerepet játszott a tőlünk 40 fényévre található, hét Föld-méretű bolygót tartalmazó TRAPPIST-1 rendszer felfedezésében. A bolygók közül három a lakható zónában keering, és akár vízóceánok is lehetnek a felszínükön, ami növeli annak az esélyét, hogy a bolygórendszerben kialakulhatott az élet. Ez a rendszer rekorder abból a szempontból, hogy a legtöbb Föld-méretű planétának ad otthont, de csúcstartó az esetlegesen felszíni vizet tartalmazó bolygók számának tekintetében is (lásd az eso1706 sz. ESO Sajtóközleményt).

A HARPS-szal (Nagy Pontosságú Radiális Sebességet mérő Bolygókereső) a csillagász négy, a Neptunusz tömegénél kisebb tömegű bolygót fedeztek fel egy közeli csillag körül, ezek közül kettő Föld-tömegű – a legkisebbek, amiket eddig felfedeztek -, egy harmadik pedig hét Föld-tömegű, ez viszont a csillag lakhatósági zónájában kering. Ez utóbbi 66 nap alatt kerüli meg csillagát. A csillagászok szerint ezt a bolygót óceán fedi, vagyis egy vízbolygót fedeztünk fel. Ez a felfedezés fontos mérföldkő az életet hordozó bolygók keresésében (további részletek az eso0915 sz. ESO Sajtóközleményben). Szintén a HARPS használatával sikerült perdöntő bizonyítékot szerezni a Földhöz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri körül keringő bolygó létezésére. Ennek a kőzetbolygónak – ami alig nagyobb tömegű a Földnél – a hőmérséklete ideális lehet arra, hogy a  felszínén folyékony felszíni víz létezhessen (továbbiak az eso1629. sz. ESO Sajtóközleményben).

Egy másik távcső La Silla-n egy, az egész világot átfogó hálózat részeként üzemel, s ez a hálózat innovatív módszert, un. mikrolencsézést használ. Az együttműködés olyan új exobolygó felfedezéséhez vezetett, ami sokkal jobban hasonlít a Földre, mint bármely más eddig talált planéta. Az alig 5 Föld-tömegű bolygó körülbelül 10 év alatt kerüli meg központi csillagát, és majdnem bizonyosan szilárd (kőzet vagy jég) felszíne van (további részletek az eso0603 sz. ESO Sajtóközleményben).

A Naprendszeren kívüli bolygókról speciális brossúránk is elérhető.

"A HARPS apró jeleit nem lehetett volna megkülönböztetni napjaink legtöbb spektrográfjában jelen levő zajtól"

Michel Mayor, Genfi Obszervatórium, az első, fősorozati csillag körüli exobolygó társfelfedezője
eso0603a.jpg

Jeges exobolygó (művészi elképzelés)